Előfordul, hogy könnyes szemmel jönnek el egy mentés helyszínéről

– Felsorolni is nehéz, mennyi mentésben vett részt az elmúlt negyedszázadban. De ha csak a tavalyi évre gondolunk, 2023 is kiemelkedő volt. Hányszor kérték a segítségüket? 
– A határon belüli riasztások száma egy híján száz volt. Erre mondtam, hogy nem vagyunk százasok. Egyrészt mert nem értük el a száz bevetést, másrészt mert egy „normális” ember a szabadidejét nem ilyenre áldozza. Vannak sokkal szebb hobbik is, de nekünk ez a szép. A külföldi események szaporodtak meg nagyon. Tavaly februárban segítettünk a törökországi földrengésnél, ahol több napon keresztül dolgoztunk és 17 ember életét tudtuk megmenteni. Egy rövid pihenő után elkezdtünk készülni az ENSZ INSARAG minősítő vizsgára, melyet ötévente el kell végeznünk ahhoz, hogy külföldön is segíthessünk. Elkezdtük a felkészülést, de időközben elutaztunk Líbiába, ahol 35 millió köbméternyi víz kettészakított egy várost. Joggal vetődött fel többekben is a kérdés, hogy ha ott halottakat kellett keresni, akkor miért mentünk el? Az INSARAG minősítés nem élőkről és holtakról szól, hanem áldozatokról. Összesen 114 holttestet sikerült kiszednünk a vízből. A családok számára fontos volt, hogy visszakapják szeretteiket. Aztán alig jöttünk vissza Líbiából, egy hét múlva nyakunkon volt a minősítés, amit Bulgáriában szerveztek meg. Szinte élesben tudtunk gyakorolni rá, és szerencsésen helytálltunk. 

– Amikor történik valami külföldön és segíteni kell, mennyit mérlegel elindulás előtt? Vagy a minősítés miatt kötelező menni? 
– Nem kötelező. A világon 1200 vizsgázott személy van, aki részt vehet nemzetközi bevetésen. Ha megtörténik a baj, akkor egy úgynevezett könnyű csapat elindul a helyszínre 20 emberrel, és felméri a károkat, a keresett személyek számát. Ezt gyorsan közzéteszik, megkapjuk az értesítést és figyeljük az eseményeket. A helyi erők meghatározzák, mire van szükségük és akik tudják vállalni a feladatot, azok indulnak útnak. A döntés után hat óránk van arra, hogy elérjük a repteret és elhagyjuk az országot. Ezért is van mindenkinek összecsomagolva a táskája tíz napra elegendő felszereléssel. Menet közben gyűjtjük az információt az adott ország vallásáról, kultúrájáról, politikai helyzetéről, és próbálunk sebtében felkészülni. 

– Említette, hogy máshogyan is tölthetné a szabadidejét. Miért jó, hogy másoknak segít, miközben embert próbáló feladatokat vállal közben? 
– Taps és taps között is különbség van. Anno, amikor átvettünk egy elismerést a Csiky Gergely Színházban, és felmentem a színpadra a díjért, egyfajta tapsvihar tört ki. Ez is egy jutalom. Viszont amikor kint a helyszínen a romok alól ki tudtunk húzni egy kisgyereket, egy ott tartózkodó kisebb csoport hatalmas tapsa sokkal súlyosabb, erősebb, mélyebb volt számomra. Ezért is kell csinálni ezeket a mentéseket. De nem is a taps a lényeg, hanem az, amikor egy év múlva felkeres valaki bennünket, és megköszöni, hogy segítettünk neki életben maradni. Ezek megfizethetetlen élmények. Nem lehet összehasonlítani egy horgász sikerélményével, és azzal, hány kilós pontyot fogott. Ahová megyünk, ott nagy valószínűséggel minden bevetés sikerrel szokott zárulni. Nem biztos, hogy élve találunk meg valakit, de ha egy család visszakapja a testet, az is egy eredmény. Éveken át úgy élni, hogy valakinek nincsen meg a hozzátartozója, azt az érzést nem kívánom senkinek... Sajnos kapcsolatban vagyunk olyan emberrel is, aki évek óta néz ilyesmivel szembe. Vannak talán szebb szabad­idős elfoglaltságok is, de nekünk ez a szép

– Érzelmileg mit jelent egy mentés? Milyen energiák szabadulnak fel önökben munka közben? Megteheti azt, hogy megkönnyezzen egy szituációt?
– Megtehetem, és meg is szoktam tenni. Férfiból vagyunk. Külsőleg erős embereknek látszunk, de van lelkünk is. Törékenyek vagyunk, mint mindenki. Sok esetben az ember szemébe könny szökik. Ezzel szembesültem akkor is, amikor jöttünk haza Törökországból és a LED-falakon az a film futott, amikor a kisgyereket adom ki a romok alól. Nincs olyan keményszívű ember, aki ne könnyezné meg ezeket jeleneteket. De az ilyen pillanatok táplálnak bennünket. 

– Meg tudja erősíteni lelkileg egy-egy bevetés? 
– Azt gondolom, nem tudunk megerősödni. Itt gyerekről van szó, hozzátartozóról, barátról. Nem lehet elég erősnek lenni. Aki azt mondja, hogy elég erős, az valószínűleg előbb-utóbb pszichológus segítségére szorul majd. Inkább el kell érzékenyülni és engedni az érzelmeknek. 

– Megtörténik egy esemény után, hogy amikor hazajön, elvonul és sír? 
– Néha előfordul ilyen is.