Neisz Péter szerint a fárasztó munkát nem szokták irigyelni, csak a sikert

– A vármegyenapi ünnepi közgyűlésen elhangzott laudációja így kezdődött: kilencéves koráig papnak készült, ekkor tudta meg, hogy a papok nem nősülhetnek, és inkább a pedagóguspályát választotta. Volt talán egy neves példakép a famíliában, akinek szolgálata vonzóvá tette e hivatást? 
– Igen, mégpedig egy püspök. Nem is akárki! Bár életem egy pontján ez komoly hátrány jelentett. Enyingen laktunk, és a legközelebbi város Székesfehérvár volt, ahol szerettem volna továbbtanulni, de semelyik középiskolába nem nyerhettem felvételt. Édesanyám utánajárt a miértnek. Tömören ennyit közöltek vele: „Csak nem gondolják, hogy egy Prohászka-ivadék itt tanulhat Székesfehérváron?”. Volt rá ugyanis emberük, akivel kideríttették, hogy a neves püspök édesanyám nagybátyja volt. 

– De nem bánta meg, hogy megnősült, s nem pap lett? 
– Egyáltalán nem! Kilenc­évesen még nem láthattam a lényeget, de a pályaválasztásomat az határozta meg, hogy 3. és 4. osztályban édesanyám tanított. Még ma is fel tudom idézni az ő óráit, módszereit. Nemcsak a pedagóguspályát köszönhetem neki, hanem azt a szemléletet is, ami a tanításban, s később az élet más területein vezetett. 

– Nagy idők nagy tanújaként élte meg a közművelődés átalakulását. Bár tanárként végzett Szegeden, mégiscsak a kultúra, a közművelődés, az ismeretterjesztés kerekedett fe­lül, s nem a katedrán… 
– Ez a terület is tiszta pedagógia. Csak annak egy másik ága: az andragógia, azaz a felnőttnevelés pedagógiája. Talán még nehezebb, mint az iskolai keretek közötti oktatás. 

– Makovecz Imre, Jankovics Marcell, Czeizel Endre, Kányádi Sándor, Czine Mihály, Benda Kálmán, Andrásfalvy Bertalan; országos hírű lett az ön által létrehozott és működtetett Ádándi Népfőiskola. Könnyű volt közönséget szervezni? 
– A Móricz Zsigmond által megfogalmazott cél és a meghívott előadók nevei voltak a „közönségszervezőink”: „Jobb polgárt, jobb hazafit, s jobb embert nevelni, ez a népfőiskola célja”. És ne feledjük el, hogy ez a történelmi időszak az útkeresés, a pártállam lebontásának lehetősége benne sejlett az előadásokban direkt politizálás nélkül. 

– Andrásfalvy Bertalan még köztünk van, Baranyában él, s nemrég jelent meg egy könyve több évtizede gyűjtött mesékből. Most miről kérdezné a 90 feletti jeles néprajzkutatót, aki egy időben a kulturális tárcát vezette? 
– Valószínűleg nem kellene kérdezni, kérdés nélkül elmondaná, hogy milyen területeken kellene értékeinket védeni. Minden bizonnyal beszélne arról, hogy oktatás helyett a tudás átadása a cél. Megosztaná a gondolatait velünk a közösségek, a családok, a hit szerepéről. Mindarról, ami minket magyarrá tesz… 

– Siófokon közművelődési főtanácsosként dolgozott; az Aranykagyló Nemzetközi Folklórfesztivál főszervezőjeként pedig Közép-Európa egyik legismertebb fesztiválját vezette. Ekkoriban szaporodtak meg a városban a Varga Imre-szobrok, és a Kálmán Imre-ereklyék is hazakerültek az operettfejedelem szülővárosába. Nekem úgy tűnik, hogy a városvezetők, a döntéshozók hagyták kibontakozni… 
– Elsősorban nem az én érdemem a város kulturális életének ezen eredményei. Hálás vagyok a jó sorsnak, hogy fontos feladatokat kaptam, és azért is, hogy olyan munkatársakkal dolgozhattam, akik végtelenül elkötelezettek voltak, és tisztán látták azokat a célokat, amelyeket közösen meg tudtunk valósítani. Így sikerült növelni Siófok kulturális hírnevét. Azt, hogy mindezeket megtehettem, életpályám legnagyobb ajándékának tartom. 

– Helytörténeti gyűjtő- és szerkesztőmunka, karitászos szolgálat is belefért e tevékeny életpályába. Voltak irigyei? 
– Ez engem soha nem foglalkoztatott. Mindig azt mondtam: ezt elvállalom, és a tőlem telhető legjobb módon – természetesen összefogva a jóakaratú társakkal – meg fogom oldani. Az is bennem munkált: ha bárki jobban tudja csinálni, szívesen átadom neki a helyemet. A fárasztó munkát általában nem szokták irigyelni – csak az eredményeket. 

– 1979 óta él Ádándon. Már nem számít „gyüttmentnek”? 
– Három gyermekem közül a legfiatalabb már Siófokon született. Életem nagyobb részét itt, Ádándon éltem le. Somogyiságomat erősíti szintén pedagógus feleségem, Cika, vagyis Varga Lukrécia, aki Felsőmocsoládon kiváló ifjúságiklub-vezető, illetve színjátszócsoport-vezető volt. Ha úgy tetszik, nekem kellett felnőni az ő sikeres somogyi nevéhez. Ma már sehol máshol nem tudnánk elképzelni az életünket. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy idősebb lányom is ideköltözött, s férjével mindketten ádándi polgárok lettek. 

– Ma sem pihen, pedig megtehetné. Mi foglalkoztatja? Az, hogy a szellem fényével elűzze a sötétséget? Vagy nem kell, mert nincs sötét? 
– Feleségemmel, barátaimmal, népdalkörünkkel, vagy éppen most az unokáim osztályával sokat utazunk. Bejártuk a Kárpát-hazát, de még sok csodálatos hely, rendezvény van a közös „bakancslistánkon”. Feleségem szerint minden jól sikerült előadás, program szellemi napfürdőzés. Mi nem a sötétséget keressük, hanem a fényt! Ezért bármerre járunk, mindig meg is találjuk a világosságot. Ott a fény egy új barát személyében, vagy egy hangulatos néptáncelőadáson, de ugyanígy egy felejthetetlen csíksomlyói napfelkeltében, s egy tartalmas beszélgetésben is megtalálható. 

– Az értékőrző, a kultúraközvetítő sosem volt magányos? 
– Csak a magányos ember unatkozik. Az életpályám erre a válasz. A hátam mögött hagyott 75 esztendő alatt soha nem volt időm unatkozni.

Sokszínű egyéniség, gazdag életmű

Neisz Péter 1986-tól tagja az újjáalakult Berzsenyi Társaságnak, amelynek közművelődési alelnöke. A társaság neves írótagjai rendszeresen megfordultak náluk, zsűrizték az olvasóversenyt, író-olvasó találkozókat szerveztek, bemutatkozási lehetőséget biztosítottak a határon túl élő írók-költők részére. A Berzsenyi Társaság munkájában kezdettől fogva – elsősorban a fiatalok részére – szorgalmazta és szervezte a programokat. Az ádándi Pro Villa Nostra Alapítványban is tevékeny szerepet vállal. Az alapítvány célja az állami és önkormányzati feladatok kivételével minden olyan kezdeményezés támogatása, amely a település jövőjére pozitív hatással van, különösen a rekreációs és gyógyító, tudományos és kutatási, műemlékvédelemmel összefüggő, környezet- és természetvédelmi, közbiztonsági, idősek és hátrányos helyzetűek megsegítését célzó, nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetét javító, kulturális, oktatási és vallási célkitűzések megvalósításának elősegítése.