Milyen pókok élnek a hazai kertekben?

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) önkéntes kutatók bevonásával mérte fel tavaly tavasztól őszig a hazai kertek póknépességét: Pók-Háló névre keresztelt kutatásukba több száz kertregisztráció és több ezer fotó érkezett az ország minden tájáról.  Az önkéntes kutatók feladata az volt, hogy lencsevégre kapják a nyolclábúakat. A pókok különböző fajait kevesen ismerik, sokan kicsit félnek is tőlük, pedig kiváló indikátorai egy-egy élőhely állapotának: a pókfajok nagy száma a biológiai sokféleség magas szintjére utal. Hazánkban több mint 800 pókfaj található meg, melyek közül egyetlen kertben is akár több tucat faj lehet jelen. Az ÖMKi szakemberei múlt héten a SEEN (Social Engagement in Ecology Network) Hungary 2024 – Citizen Science, azaz közösségi tudományos kutatásokat felvonultató konferencián mutatták be a program első eredményeit. A pókok kertekből kimutatott magas fajszáma a kutatók minden várakozását felülmúlta. A kutatás egy társadalmi felelősségvállalási program keretében valósulhatott meg, amelyet múlt héten különdíjjal ismert el a zsűri a 4. DoingGood - CSR Award alkalmából. 

Bár a citizen science, vagyis a lakossági, közösségi részvétellel zajló kutatások csak a közelmúltban kezdtek ismertté válni Magyarországon, néhány élen járó hazai példa és nemzetközi gyakorlat alapján jól látható, hogy óriási hozzáadott értéket hordoz a kutatók és az önkéntesek összekapcsolódása egy-egy érdekes tudományos vizsgálat szempontjából. Ezért is hirdetett az ÖMKi tavaly két közösségi kutatást, köztük a biológiai sokféleség témában létrehozott Pók-Háló citizen science programot.

Kertünk a növények mellett számos más élőlény számára is lakhelyül szolgál, és kertművelési szokásaink nyomán mi is formálói vagyunk közvetlen környezetünk biológiai sokféleségének. A Pók-Háló névre keresztelt kutatás ezt a témát járta körbe önkéntes résztvevők segítségével, abból a megfontolásból, miszerint a pókok kiváló indikátorai egy-egy élőhely állapotának: a pókfajok nagy száma a biológiai sokféleség magas szintjére enged következtetni.
A rendhagyó, önkéntes „kutatók” bevonásával zajló program célja az volt, hogy a pókok csoportján keresztül bemutathatóvá váljon, hogy kertészkedési szokásaink és kertünk „természetességi foka” milyen nagy hatással van az ott kialakuló életközösségekre. Egy olyan kert, ahol megőrizzük a természetes vegetáció elemeit, különféle virágos növényeket telepítünk, számos más élőlénynek is életteret biztosít, így hozzájárulva a természetvédelmi szempontból értékesebb és fenntarthatóbb környezet kialakításához.  

Májustól késő őszig lesben álltak az amatőr fotósok

Az önkéntes adatküldőknek 2023. május elejétől október végéig volt lehetőségük az ÖMKi honlapján létrehozott online felületen regisztrálni a kertjüket és feltölteni a megfigyeléseiket fényképek formájában. Először egy kertre vonatkozó kérdőívet töltöttek ki a regisztrálók, majd a kertben megfigyelt pókokról készült fényképfelvételeket – az adatgyűjtési időszak alatt – bármikor feltölthették a regisztrált kerthez. Az ÖMKi csapata a beérkezett adatokat folyamatosan dolgozta fel, a pókokról készült fényképfelvételeket a szakemberek átnézték, a megfigyelt példányokat beazonosították és a gyűjtött adatokat térképes adatbázisokban rögzítették.

A beérkezett pókfotók száma felülmúlta a kutatók várakozásait

A projekt nagy népszerűségnek örvendett, így a program végén a vártnál is több adat állt a kutatók rendelkezésére. 214 résztvevő összesen 223 kertet regisztrált 184 különböző magyarországi lokációról. Ez alapján elmondhatjuk, hogy Magyarország majdnem minden tájegységéről érkeztek megfigyelések.

A 223 kertből összesen 3330 darab fénykép került feltöltésre a projekt online felületére. A képek alapos áttanulmányozása, osztályozása és ellenőrzése után 2800 értékelhető adatot nyertek ki a kutatók a feltöltött képmennyiségből, ami azt jelenti, hogy 2800 esetben legalább család szinten azonosítani tudták a képen szereplő pókot. A beérkezett képmennyiség alapján a regisztrált kertekből összesen 29 pókcsalád 127 pókfaját sikerült kimutatniuk.

Lássuk az első eredményeket!

A Pók-Háló részvételi kutatásban azonosított, leggyakrabban előforduló pókokról az ÖMKi honlapján részletesen olvashatunk. A feltárt fajok, csoportok között megtalálunk közismert (pl. keresztespók fajok) és egy hobbikertész számára talán kevésbé ismert pókokat (pl. márványos álkaszáspók, üvegházi törpepók) is. A leggyakoribb fajokhoz a kutatók érdekes fajbemutatókat is készítettek.  

Az adatok összegzése után azt mondhatjuk, hogy a résztvevő kertekben a keresztespókfélék (Araneidae) domináltak: az összes megfigyelés 18,6 %-át ennek a családnak a képviselői tették ki. A keresztespókfélék után a farkaspókok (Lycosidae – 13,9 %), álkaszáspókok (Pholcidae – 11,9 %), zugpókok (Agelenidae – 11,1 %), törpepókok (Theridiidae – 11 %), karolópókok (Thomisidae – 6,4 %) és ugrópókok (Salticidae – 4,6 %) képviselői bizonyultak meghatározónak. 

A hazai kertekből kifejezetten ritka és érdekesnek mondható fajok is előkerültek. Ilyen például a hűsölő keresztespók (Araneus alsine), mely kifejezetten vizes élőhelyek közelében (pl. lápréteken) szokott előfordulni, vagy a tölgylevél-karolópók (Diaea livens), mely elsősorban a tölgyesekhez kötődik. 

A vizsgálatban a kutatók kezdeti feltevése az volt, hogy minden olyan emberi beavatkozás, illetve kertművelési szokás, mely a kertben előforduló növények fajszámát és a kert szerkezeti sokféleségét csökkenti, végezetül negatív hatással lesz az ott kialakuló ízeltlábú közösségek, így a pókegyüttesek összetételére és biológiai sokféleségére is. Ezért a kertregisztráció során több, a kerttel és kertművelési szokásokkal kapcsolatos kérdést is feltettek a résztvevőknek. 

Virágos kertek és burkolt felületek

 A kutatók megvizsgálták, hogy a természetes/féltermészetes élettér kerten belüli aránya milyen hatással van a kertek fajgazdagságára nézve. Ehhez összevetették a kerttulajdonos által megadott adatokat a kertek relatív (pók)fajgazdagságával, és eredményül azt kapták, hogy a fajgazdagság és a mesterséges burkolattal rendelkező felület aránya között szignifikáns negatív kapcsolat van. Ez lényegében azt jelenti, hogy a burkolt felület arányának növekedésével valamelyest csökken a kertek fajgazdagsága. Nyilvánvalóan minél nagyobb területet foglalnak el a kertben az épületek, burkolt teraszok, járdák stb., annál kevesebb természetes/féltermészetes élettér marad az élőlények számára, annál egysíkúbb lesz a kert póknépessége is. Általánosságban véve az élettér nagyságának növekedésével annak szerkezeti sokfélesége is növekedni szokott, mely így annál inkább kedvez a biológiai sokféleségnek.

Ebben a kutatásban is igazolást nyert tehát az az összefüggés, miszerint minél nagyobb felületet építünk be és burkolunk le a kertünkben, annál inkább rontjuk a kert, mint élőhely minőségét és csökkentjük annak szerkezeti sokféleségét. Ha kedvezni szeretnénk a kertben kialakuló természetes életközösségeknek, akkor hagyjunk minél nagyobb és változatosabb szerkezetű természetes vagy féltermészetes felületet és vigyázzunk a pókokra, ezekre a különleges élőlényekre!

Vegyszerhasználat kontra biológiai sokféleség

Az első összesítések alapján emellett úgy tűnik, hogy például a kémiai növényvédő szerek (peszticidek) használatának (ideértve a gyomirtókat, rovarölőket és gombaölőket is) gyakorisága alapján a kert „természetességi foka” nagyvonalakban jól felmérhető és a kimutatások alátámasztani látszanak a kutatók azon feltevését, miszerint a vegyszerhasználat (évente egyszeri vagy többszöri) a pókfajok számának csökkenését eredményezi a vegyszereket nem használó kertekhez képest, azaz negatív hatással van a kertek biológiai sokféleségére (biodiverzitására) nézve.

Bár a vegyszereket évente egyszer vagy többször kijuttatók csoportja között a megfigyelt pókok fajszámában nincs akkora különbség (79 és 88 faj), ugyanakkor a pókcsaládok egymáshoz viszonyított, a pókközösségen belüli arányaiban már annál inkább. A vegyszerhasználat és annak mértéke sokszor más kertrendezési gyakorlatokkal is párosul: például akik „katonás rendet” igyekeznek tartani a kertjükben, azok jellemzően jobban hajlanak arra, hogy vegyszereket is kijuttassanak. Az aljnövényzet, illetve a fű gyakori kaszálása is kedvezőtlenül hathat a kert póknépességének összetételére és a biodiverzitásra nézve. Ugyanakkor az egyes tényezők hatásait, mint mondjuk a fűnyírás vagy a vegyszerhasználat gyakorisága, nehezen lehet elválasztani egymástól, a kutatók a továbbiakban az adatok részletesebb elemzése során az egyes tényezők hatásait próbálják jobban szétválasztani és külön értékelni.