2024.02.24. 17:24
Az űrből is kapott üzenetet volt diákjától Obádovics Gyula
Élete 97. évében rendszeresen fut, olvas, horgászik és persze matematikával foglalkozik Obádovics Gyula matematikus professzor, tankönyveiből generációk sajátították el több-kevesebb sikerrel a matematikát. Legismertebb kötetének éppen most jelenik meg a 21., professzor által átdolgozott kiadásának utánnyomása.
Fotó: Mócza Daniel
Naponta tornázik és reggelente 100 métert fut a Balaton-partig, sokat sétál Balatonszárszón és a tóparton Obádovics Gyula, a világhírű matematikus professzor, aki a 97. születésnapjához közeledve is dolgozik.
Úgy gondolom, hogy az agy is egy izom, amit ha megfelelően karbantartunk és jól működtetjük, akkor megtartja a formáját
mondta a matematikus. Dolgozószobájában roskadozik a polc a könyvektől, ennek nagy része természetesen a matematika tudományához kötődik, a sorban saját 32 megjelent könyve, és átdolgozott kiadások is helyet kaptak.
– A matematika középiskolai változásait nyomon kell követnem, a tankönyv új kiadását hozzá kell igazítanom. Leporolom egy kicsit, mert a középiskolai matematikaoktatás nagyon gyorsan változik, hol kivesznek valamit belőle, hol pedig újrafogalmazzák az anyagokat. Én minden új kiadásba beleteszem a változásokat – mondta a professzor, akivel balatonszárszói otthonában beszélgettünk. Minden könyvhöz, képhez és emléktárgyhoz van egy érdekes története. No persze az is igaz, hogy Obádovics Gyula olyan élvezettel tud mesélni a szívének kedves tudományokról, hogy az ember egyszerűen nem tud nem rá figyelni. Talán ezért is választotta a pedagógusi pályát, amelyhez már korán megmutatkozott érzéke.
Megszeretteti a matematikát
– Középiskolás korom óta az volt a célom, hogy a matematikát megszerettessem másokkal is. Amikor tanítóképzőbe jártam, nem nagyon szerették ott sem a matematikát a hallgatók, dolgozatírás előtt 4-5 osztálytársamat korrepetáltam, azt akartam, hogy értsék és alkalmazni is tudják a matematikát – mesélte a tudós. Az egyik tanárával gyakran meggyűlt a baja, mivel dolgozatában nem vezette le a számításokat, csak beírta a fejben kiszámított eredményt. Sokszor a lap üresen hagyott részén piros kérdőjelek éktelenkedtek. Obádovics Gyula a bajai Líceum és Tanítóképzőbe járt, ahol sokat verselt, de latin- és görög érettségi nélkül nem lehetett az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsész Karon irodalom szakos, így került az egyetemen a fizika–matematika szakra. És beiratkozott a középiskolai tanárképzőbe is, s a két szakot párhuzamosan végezte el. Eredetileg mégis a fizika érdekelte.
A tanárképző második félévében az alapvizsga után nekem volt elméleti, fizikai témában egy elképzelésem a szupravezetésről. Az ehhez kapcsolódó kutatást viszont csak Svájcban lehetett elvégezni, mert ahhoz egy mínusz 272 Celsius-fokos, hideg labor kellett, ami akkoriban csak ott volt. Azt javasolta a laborvezető, menjek ki Svájcba, na de a negyvenes években ez nem úgy volt, mint manapság, hogy elugrok Svájcba. És akkor azt mondtam, hogy van ceruzám és papírom, a matematikához ez is elegendő.
– mondta nevetve a generációknak matematikát tanító professzor.
Tizennyolc évig tanított a Miskolci Egyetemen
Tizennyolc évig tanított a Miskolci Egyetemen és 10 évig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen a Matematikai és Számítástechnikai Intézet tanszékvezető egyetemi tanára volt. A kettő között, 12 fős osztályból létrehozta a Munkaügyi Minisztérium 160 tagú Számítástechnikai Intézetét. A volt tanítványaival a mai napig tartja a kapcsolatot, a Miskolci Egyetemre évente a születésnapján elmegy, ahol találkozik egykori mérnök matematikus diákjaival. Tanítványai közül többen lettek egyetemi tanárok, akadémikusok, de volt köztük miniszter is: a nemrégiben elhunyt Czibere Tibor, de Charles Simonyi, magyar–amerikai szoftverfejlesztő, a Word és Excel atyja, az objektumorientált programozás kifejlesztője is, aki a világ ötödik űrturistájaként az űrből üzent Obádovics professzornak, hogy a matematikakönyvéből tanult.
Letette az informatikaoktatás alapjait
Obádovics professzor nevéhez fűződik Magyarországon a számítástechnika és a numerikus módszerek tárgy kidolgozása és oktatásának egyetemi bevezetése a Miskolci Egyetem Bányamérnöki és Gépészmérnöki Karán, ahol először oktatták a tantárgyat kötelezőként. Obádovics Gyula levelező aspiránsként részt vett az M–3 első generációs számítógépet építő és üzemeltető Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Számítástechnikai Központjának munkájában. – Számítógépről először 1952-ben olvastam egy angolból fordított orosz nyelvű könyvet. 1959-től már a hallgatóknak tanítottam az alapokat, hogy felkészítsem őket, ha kapunk egy gépet már tudjanak rá programot írni, mesélte a professzor. Már ekkor tudták, hogy nagy utat fog bejárni a tudományterület, így a ma már kötelező kellékként zsebünkben hordott okostelefon megjelenésén sem csodálkozott a világhírű tudós.
– Tartottam korábban előadást általános és középiskolásoknak és elmondtam nekik, hogy az első számítógép, amin dolgoztam akkora volt, mint egy templomi orgona. Nekik viszont olyan van a zsebükben, amivel lehívhatják a világ bármely egyetemének könyvtárát, gyakorlatilag a világ a zsebükben van, mondta a professzor.
Hozzátette: a technológia olyan ütemben fejlődik, hogy azt a felhasználó csak késve tudja követni. – Ma már minden ismert matematikai módszerhez, eljáráshoz le lehet tölteni egy programot. Javítani lehet ezeken, de a tudomány új eredményeihez célszerű hatékony új programokat írni, vélekedett a professzor.
Sonline.hu podcast
- Lehullott a falevél, lehetőleg ne égessük el
- Móring József Attila: Somogy összes járásban szükség van fejlesztésekre
- Derékba törheti az Európai Unió legújabb terve a magyar agrárium jövőjét
- Az online zaklatás és bántalmazás miatt folyamatosan növekszik az öngyilkossági kísérletek száma
- Bepillantottak a vakok életébe
