Tudásbázist épít Somogyban a világszínvonalú agráregyetem

– Már több mint tíz éve Kaposvárhoz köti a hivatása. Mondhatjuk, hogy Somogyország és a vármegyeszékhely több, mint a munkahelye? 
– Békésből származom, de szívügyem Somogy és a magyar vidék. Nagyon szeretem a tájat, a zselici vidéket, az itt élő embereket, úgyhogy mondhatom magamra, hogy otthon érzem magam itt. Azt sem fogom elfelejteni, hogy úgy lettem professzor, hogy először a Kaposvári Egyetem terjesztett elő egyetemi tanárnak. Ebből adódóan is van egy szoros érzelmi kötődésem a vármegyéhez. Nagyon örültem neki, amikor az egyetemi integráció részeként a nagy agrár­egyetem részévé vált a Kaposvári Egyetem is. Sokak helyi ellenérzésével ellentétben nekem meggyőződésem volt az, hogy a térség fejlődését szolgálja, ha egy nagy integrált egyetem része lehet. Ennek a díjnak az odaítélésével azt is vélem ebben felfedezni, hogy ezt már egyre többen ismerik fel. 
– Mi a legnagyobb kihívás a munkája során? 
– Az, hogy egy olyan felsőoktatást építsünk fel, ami a magyar vidék számára intellektuális bázist teremt, és hosszú távra megalapozza annak lehetőségét, hogy a magyar vidék számára lerakja az alapokat, hogy a fejlődése nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az ahhoz társuló ágazatokat is komplexen tudja szolgálni. Ez egy óriási kihívás úgy, hogy mindeközben az a célunk, hogy a magyar agrár-felsőoktatást bevigyük a világ élvonalába. Szeretnénk, ha Közép-Európában az első számú intézmény lennénk, és a világon bekerülnénk az első harminc képzőhely közé. Elindultunk ezen az úton, a világ legjobb 200 felsőoktatási intézménye között jegyeznek minket, és a Kaposvári Campus az integrációnak köszönhetően már elmondhatja, hogy Magyarország legjobb tíz egyeteme között van. Azt gondolom, hogy ez egy olyan irány, ami a magyar vidék számára is komoly visszajelzés, hogy van mire alapozni, van mire építeni az intellektuális hátteret, ha úgy tetszik szellemi arisztokráciát, amire lehet alapozni a jövőt. 
– Kutatási területe a talajtan. Honnan a kapcsolódás a földhöz, a termőtalaj mélyebb vizsgálatához? 
– Ahogy a fejlődés alapja az oktatás, a mezőgazdaságnak a talaj, minden ott kezdődik. Én gyerekkoromban vidéki kisvárosból, vagy inkább faluból, annak is a legszélső utcájából származom. Napi közelségben voltam a földhöz, a tájhoz, a mezőgazdasághoz. Engem elsősorban a növények érdekeltek, azokat pedig a talajban neveljük. Amikor az egyetemre kerültem, sok terület közül választhattam, mivel szeretnék foglalkozni. Ebben annak is fontos szerepe volt, hogy olyan professzorokat, mestereket ismertem meg, akikkel szívesen dolgoztam volna. Így a téma és a mesterek szerencsés találkozása kapcsán elköteleződtem a talajhasználat, talajművelés irányába. 
– Manapság izgalmas téma, hogyan kell a talajt megművelni. Megoszlanak a vélemények a no till és a minimum tillage művelés mellett. Önnek mi a véleménye? 
– Alapvetően szántásellenes vagyok. Harminc éven keresztül vizsgáltam talajművelési rendszerek hatását, hogyan lehet ezt úgy komplexen irányítani, hogy a legkíméletesebb megoldást találjuk meg. Erre nyilván az elmúlt években zajló klímaváltozás és a talajok állapotromlása ki kell hogy mondassa velünk, hogy a szántásmellőzés irányába kell elmenni. Vannak olyan technológiák, mint a nyári szántás, amik betiltását sem tartanám ördögtől valónak, mert semmilyen érv nem szól mellette. De az őszi és a hagyományos szántással kapcsolatban is azt mondom, hogy a talaj folyamatos és lassú leépülését hozza el. Ez egy olyan degradációs folyamathoz vezet, amely során az ellenálló képesség az aszállyal, klímaváltozással szemben csökken. Az is előfordulhat, ha nem változtatunk, egy-két évtizeden belül elsivatagosítjuk a termőtalajaink jelentős részét. A szántás csak szimbóluma annak a gazdálkodási rendszernek, ami a talajaink leromlását idézheti elő, de fontos jelképe. Úgy gondolom, az egész technológia átalakítására, szemléletformálásra van szükség. Szerencsére nagyon sok jó példa van, ami azt mutatja, hogy ezt meg lehet csinálni, és rövid idő alatt vissza lehet már fordítani a kedvezőtlen folyamatokat. 
– Mennyire nyitottak a gazdák a szemléletformálásra? 
– A gazdák konzervatizmusa köztudott, főleg az idősebb generációban. Én azt tapasztalom, hogy a fiatalok számára természetes az általam vázolt szemlélet, ezért egy folyamatos generációváltással ez tisztulni fog. Másrészt ebben szerepe van a képzettségnek is. Sajnos azt kell mondani, hogy a magyar mezőgazdaságban alacsony a felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkezők aránya. Ez egy csúcstechnológiai ágazat, amelyet ha profin és precízen akarunk végezni, komoly szaktudásra van szükség. Ennek alapjait – tetszik vagy sem – iskolákban lehet megszerezni. Fontos, hogy a magyar vidéknek legyen intellektuális tudásbázisa, mert ez fogja biztosítani a következő évtizedekben, hogy olyan technológiákat, eljárásokat tudjunk alkalmazni a talajhasználatban, amelyek garantálják azt, hogy még a 21. század végén is úgy adjuk tovább az utánunk jövő generációknak az erőforrásainkat, hogy azzal érdemben lehessen gazdálkodni. 
 

A MATE már Magyarország tíz legjobb egyeteme között van

Az elmúlt években az önellátás szerepe nőtt, és ezzel az agrárszakma népszerűsége is. – Felértékelte az ágazatot, a hivatásunkat, hogy az emberek a saját bőrükön érezték, milyen, amikor alapvető élelmiszerek nem kaphatóak. Erre csatlakozunk rá azzal, hogy a fiataloknál népszerűsítjük az ágazatot, mi nemcsak a jelentkezések előtt folytatunk beiskolázási kampányt, hanem 365 napon keresztül 0–24-ben. Pontosan azért, hogy felhívjuk a figyelmet a szakma szépségeire, változásaira – vélekedett Gyuricza Csaba. Ugyanis óriási változás ment végbe az ágazatban, az informatika, űrtechnológia, robotika, mesterséges intelligencia megjelenésével az agrárszakma is trendivé vált. 
 

Fotó: Muzslay P.