Isten országáért visszautasította a percenként 500 eurós ajánlatot

Az erdélyi származású előadóművész hegedűjátékával elbűvölte a híveket, akiknek többsége előtt nem ismeretlen Međugorje, hiszen a templom plébánosa, Rumszauer Miklós gyakran vezet zarándoklatokat a „kegyelem oázisába”, és itt, a templomfalak között is rendszeresen tartanak međugorjei zenés szentségimádást. Hogy gyógyuljon test és lélek, s hogy soha ne apadjon ki a szeretettankunk. Melinda játékát figyelve érezhettük: szíve túlcsordulásig tele van örömmel, s hálával az égiek felé, hogy több mint két évtizede – meghallva Mária hívását –, nemet mondott bontakozó zenei karrierjére. Mert ennél jóval többet akart: szolgálni, énekkel és improvizációval gazdagított hegedűszóval evangelizálva a Međugorjébe érkezőket. Mivel nyolc nyelven beszél, a legkülönfélébb nemzetek zarándokai előtt tesz tanúságot hitéről, Isten csodáiról, és arra törekszik, hogy megénekeltesse a liturgia résztvevőit. Azt vallja, a muzsika megnyitja a lelket a transzcendens felé. 

Énekelni tanult meg először, aztán zongorához ültették zenész szülei, de hatévesen a hegedűt választotta. Azóta hű társa, s ha teheti mindenhova magával viszi világjáró hegedűtokját, benne kedves hangszerével. Brassóban gyerekeskedett, édesanyja és édesapja arra törekedett, hogy zenei téren mindent megadjanak egyetlen gyermeküknek. Talentuma mellett szorgalma, kitartása is Istentől ered, hiszen kínnal-keservvel teli gyakorlássorozatnak köszönhető a hiteles interpretáció. 14 esztendősen Milánóban megnyert egy nemzetközi hegedűversenyt, s két évre rá már Japánba hívták fellépni. Ott ismerkedett meg a nemzetközi hírű professzorokkal, köztük olyanokkal, akik David Oistrakh iskolájában végeztek. Ösztöndíjjal jutott ki Németországba, de hazajárt Brassóba, mert le kellett érettségiznie. Ezután visszatért a német akadémiára, koncert koncertet követett, miközben rendszeresen járt Međugorjébe. Amikor 2000-ben megszerezte diplomáját, néhány hónapig Međugorjében élt, ahova egy jelenésekről szóló könyvet olvasva jutott el először. Ez idő alatt hívták Salzburgba szólistának; hegedűjátékáért akkoriban 500 eurót ígértek percenként. Nemet mondott a csábító felkérésre, annak ellenére, hogy tudta volna: végleg Međugorjében marad. 

Kérdésünkre, könnyen meghozta, s nem bánta-e meg ezt a döntést, mosolyogva azt felelte: a nagyobb jóért, Isten országáért mondott le mindenről, és egy csepp kétely sem maradt benne, jól tette-e. Illetve nem is lemondásként fogható fel a döntése, hiszen így még közelebb kerülhetett az Úrhoz. Hivatása révén pedig a zarándokokhoz, akik kitüntetett figyelemmel hallgatják briliáns hegedűjátékát a világ katedrálisaiban éppúgy, mint falusi templomokban, s Međugorjében a szabadtéri miséken, szentségimádásokon vagy jótékonysági koncerteken, nemzetközi ifjúsági találkozókon. Međugorje – Melinda muzsikája által is – élő kegyelemforrásként próbálja eltéríteni az odalátogatókat a megszokottól, a régi beidegződésektől, a világ zajától. E helyett békét, az Istennel való találkozás örömét kínálja, s azt, hogy a gyónás révén megszabaduljunk bűneinktől. Nem véletlenül lett „a világ gyóntatószéke” ez a kisváros, ahol az elmúlt évtizedekben több tízmillióan fordultak meg. 

A szüzek rendjéhez tartozó misszionárius hegedűművészt arról is kérdeztük, volt-e valamilyen kétely benne a Mária-jelenések kapcsán. Azt mondta, nem, számára teljesen természetes ez a közeg, s tulajdonképpen az a fontos: hány önfeledt megtérő indul innen vissza, hány fiatalnak változik meg az élete, és lesz elkötelezett(ebb) keresztény, hány kiengesztelődés születik meg a lelkekben, s hány papi-szerzetesi hivatás csírázik itt. De az sem ritka, hogy más vallásúak – muszlimok, protestánsok, zsidók, ortodoxok – érkeznek a szent helyre. 

S hogy miért fohászkodnak a hívek? Családtagok megtéréséért, gyermekáldásáért, a fiatalokért, a világbékéért, a lelkek megmentéséért. Mária pedig üzeneteiben nem kér mást, mint amit fia is 2000 éve: imádkozzunk szüntelenül, tartsunk bűnbánatot, böjtöljünk, gyónjunk rendszeresen, és olvassuk a Szentírást, de szívvel és szeretettel. Erre nem az égieknek van szükségük, hanem az emberiségnek, amely régen eltávolodott lelki koordináta-rendszerétől, és egyre sebzettebb a szeretethiánytól, a népek háborújától, nemzedékek egymás ellen fordulásától, pártok viszálykodásaitól. 

Melinda Dumitrescu szavakkal nehezen megfogalmazható vasárnapi hegedűjátéka zenés fohász volt az ég felé, hogy mentse meg Isten a nagy bajban lévő, sarkpontjaiból kimozdított, az Istentől mesterségesen eltávolított emberiséget, hogy legyen további reményünk, hitünk, jövőnk és örök életünk. 

Programokban gazdag látogatás

A világhírű hegedűművészt Rumszauer Miklós, a kaposvári Szent Margit–Szent József-templom plébánosa hívta meg Kaposvárra. Melinda Dumitrescu megismerkedett a somogyi vármegyeszékhely főbb látnivalóival, órákon át együtt zenélt a 40 éves nagykanizsai Magvető Közösséggel. Járt Budapesten is; az Operaházban megtekintette Mozart Don Giovanniját. Azért fohászkodott, hogy olyan impozáns helyeken is, mint amilyen az Operaház, lehessen Istent dicsőíteni. Mint ahogy maga is teszi a fiatalokkal a világ számos székesegyházában, s nagy befogadóképességű világi intézményében. Lapunknak azt mondta, máskor is örömmel jön Magyarországra. 

Híres kegyhely

A kis hercegovinai település 1981. június 24-én örökre beleírta magát a Mária-jelenések történetébe, amikor hat játszadozó kisgyereknek megjelent Mária. A hatalom nem tudta megakadályozni a hívők özönét, és a pszichiáterek sem tudták kimutatni, hogy hazudnak, netán képzelődnek a gyerekek.