Kampány

Javában tart a lejáratásokkal, mocskolódásokkal tarkított kampány, melyben gyakran elveszik az emberarc, az illem, a finomság. Június 9-én európai parlamenti és önkormányzati választások lesznek, s a jelenéért és jövőéjért felelősséget érző polgár vélhetően elmegy szavazni. 
Somogyban is mozgolódnak a civilszervezetek, akad néhány világmegváltásra készülő önjelölt, miközben a települések elöljárói fontolgatják: induljanak-e, vagy – megköszönve választóik bizalmát –, adják át a stafétabotot a fiatalabb, s tán a közérdeket jobban képviselő utódnak. Persze, abban a hitben, hogy az általuk létrehozott értékek mentén halad majd a város, a falu szekere… 
Nem biztos, hogy már most látják a rájuk váró kátyúkat – nem lehet mindenki jóstehetség –, így vélhetően a döccenésekre, az esetleges tengelytörésre sincsenek felkészülve. Ígéretekkel rajzolják tele az eget, hogy megtévesszék a jóhiszeműeket. Csak nehogy úgy járjanak, mint Pista bácsi, aki halála előtt Szent Péter elé került, aki megengedte neki, hogy bepillantson a mennyországba és a pokolba is. Míg a mennyországban édeni nyugalom, béke és harmónia várta, miközben diszkrét zene szólt, addig a pokolban dévaj jókedv, nagy mulatozás fogadta, ital és nők mindenütt. Az utóbbira voksolt. Egy idő után azonban változott a kép; az alvilágban sanyargatás, szenvedés és kín várt az ott lévőkre, így rá is. Kénytelen volt kihallgatást kérni Szent Pétertől, hogy beszámoljon a borzalmakról, melyektől szenved, és tisztázza vele: hogy lehet ez, hiszen döntése előtt nem ezt tapasztalta. A bölcs apostol türelmesen végighallgatta Pista bácsit, majd mosolyogva lakonikus tömörséggel ennyit mondott: 
– Ja, kérem, az még a kampány időszaka volt!