Soha nem járt kegyelem a somogyi betyároknak

Kiszélesítették az erdei utakat, kivágták az út menti fákat, hogy az utazók védekezzenek, mert olyan sok volt a betyár Somogyban a XIX. század második felében. Minden somogyi faluban kapott a bíró egy dobot, és azt kellett ütni, hogy a falusiak a megtámadottak segítségére siessenek, ellenkező esetben a falunak kellett megtérítenie a bűnözők okozta kárt. Végül 1864-ben a félreeső helyen lévő csárdákat is lebontották, a somogyi 175 vendéglátóhelyből 48-at találtak gyanúsnak. 
A kaposszerdahelyi Barna csárda lebontásakor egy csontvázat találtak a falban. Kiderült, hogy Kara Miska bandájának pénztárosa végezte így, mert fel akarta adni a társait, és megtartani a zsákmányt. A betyárok összegyűjtött 4 ezer forintja azonban örökre eltűnt. Nem volt ez kis pénz, amikor a legjobban fizetett állami alkalmazott a somogyi hóhér volt, évi 200 forintos fizetéssel. A pandúrok viszont kiegészíthették a bérüket, mert egy élő betyárért 50, egy halottért 25 forint fejpénzt kaptak. 

– Számtalan kínzásnak és kivégzési módnak vetették alá a kézre kerített betyárokat – mondta Lesz Éva az előadásában. 
– Kegyelmet csak az 1800 as évek vége felé adtak, mert a vármegye nem tudott mestervizsgával rendelkező hóhért kiállítani. A korabeli kemény börtönviszonyok között azonban a szabadságvesztés is felért egy halálos ítélettel. Napi 56 dekagramm kenyeret és mindössze egy kancsó vizet adtak a láncon tartott raboknak, de annak is felszámították az árát. 
A korszakból a somogyi levéltárban 120 peres iratot őriznek 17 nagy dobozban, közte olyan más bűnökért is elítéltekét, mint a káromkodás. 1860 és 1865 között 80 embert akasztottak fel, köztük 26 orgazdát. Két nő is a bitón végezte, mert a betyárokkal tartott fenn bűnös viszonyt. Büntetés járt annak is, aki étellel, itallal, szállással, vagy akár információval segítette a betyárokat, de akkor is megbüntették az illetőt, ha látta a betyárokat, de nem jelentette a hatóságnak.