Amikor a Kőröshegyi völgyhíd lezárása visszarepített az időben

Amikor szombat délelőtt a Kőröshegyi völgyhidat időlegesen lezárták, kevesen gondolták volna, hogy ez az esemény egy váratlan időutazás kapuját nyitja majd meg előttük. Az éppen időszerű ellenőrzéseket végezték a MKIF szakemberei ezekben az órákban, amiről az autós társadalmat korábban mi is tájékoztattuk. A korábban tervezett hat órás lezáráshoz képest két órán belül befejeződött a híd próbaemelése, így nagyon hamar visszaadták a pályát a forgalomnak.
Az M7-es autópálya e szakaszának lezárása miatt a forgalom a 7-es főútra terelődött, ahol az utazók egy szinte elfeledett világba csöppentek vissza Zamárdi és Balatonszárszó között.  
A kora délelőtti órákban olyan élményben volt részük azoknak, akik éppen ekkor ültek autóba, mintha csak a 80-as évekbe csöppentünk volna vissza, amikor az autópálya bizony Zamárdinál véget ért. Akkor még az utunkat csak a főúton tudtuk folytatni, már akik távolabbi célponthoz igyekeztek a Balaton déli partján. 
Hát pontosan ilyen élmény volt szombaton délelőtt a 7-es főúton közlekedni. A településekre beérve araszolva haladt a kocsisor, a sok lámpa folyamatos megállásra kényszerítve a sofőröket. A személyautó karavánt az óriási teherautók is színesítették, akik szintén csak óvatoskodva haladtak hatalmas terheikkel. Eszembe jutott apám 40 évvel ezelőtti 100-as Skodája, ahogyan a hátsó ülésen kupogtunk az öcsémmel és azon versenyeztünk, ki látja meg előbb a Balaton vizét. Valószínűleg sokan bosszankodtak a keletkezett dugó miatt, de én az emlékeimben elmerülve mosolyogtam és “csorogtam” a sorral Zamárditól Balatonszárszóig. 
Mire a híd újra megnyílt, és mindenki visszatérhetett a jelenbe, egy dolog azért világossá vált számomra: néha egy váratlan körülmény lehetőséget ad arra, hogy felidézzük és újraéljük azokat az egyszerű örömöket, amelyeket a modern élet rohanása olyan könnyen elfeledtet velünk.