Örökké divatos tapéta

Ha szeretnénk megtalálni a számunkra ideális tapétát, előzőleg meg kell ismernünk a főbb típusokat, illetve tulajdonságaikat. A tájékozódás megkönnyítése érdekében az alábbiakban sorra vesszük a tapéta különböző verziót. Az egyik legfontosabb adat a súly: a könnyű változatok súlya általában 100 g/m² alatti, a középnehéz tapétáké 80-130 g/m2 körül mozog, a nehéz típusok pedig többet nyomnak mint 130 g/m2. Lényeges a mérettartás is, azaz hogy az adott modell mérettartó-e, továbbá hogy átfesthető vagy nem festhető a felülete. Az alapanyaguk lehet vlies, vinil, üvegszövet, üvegfátyol, textil, fémes velúr, szizál, nád, parafa, de újabban más különleges megoldásokkal is találkozhatunk.

A hierarchia alján a papír alaptapéták, más néven makulatúrák állnak. Feladatuk, hogy résmentesen összetartsák a rájuk kerülő papír vagy papír hátoldalú tapétákat, amelyek a ragasztó nedvességének hatására megduzzadnak, száradásnál pedig összemennek. Szerepük különösen fontos, ha a dekoratív tapétát illesztve ragasztják, nem pedig egymásra lapolva. Ezt a natúr tapétát ragaszthatjuk teljes felületre vagy az illesztések mögötti csíkokban, ám utóbbi esetben a széleket át kell glettelni. Vízzel hígítva viszik fel a falra, a simítható változat kiválthatja a finom glettet is.

A hagyományos, olcsó fűrészporos tapéták még ma is kedveltek, a legnépszerűbb az apró faforgácsos, adalékanyaggal bekevert típus, amely kevésbé tartja meg a port. Nagy előny, hogy eltünteti a falak egyenetlenségeit, repedéseit, remekül szellőzik, ráadásul többször átfesthető. Fontos, hogy nedvesség- és mészálló ragasztóval rögzítsék a falon, mert csak így festhető át a későbbiekben. Az óriási szín- és formaválaszték, valamint a kedvező árfekvés miatt sokan döntenek a papír dekortapéták mellett. Akkor lesz igazán szép a végeredmény, ha makulatúra alappal rakjuk fel. Hátrány, hogy könnyen kiszakad, nem mosható, repedezett falra és vizes helyiségbe nem ideális. 

Középnehéz és nehéz papírtapéták. A 0,2-0,7 mm vastag, középnehéz papírtapéták  teszik ki a termékkínálat legnagyobb részét. Ez a középnehéz papírkárpit tartós, fényálló és jó légáteresztő. Tisztítása nehézkes, nem mosható. A durva rostozatú ingrain tapéta papírmasszájába textilszálakat kevernek. A két rétegéből a felső anyagát színezik, és erre a felületre nyomják a mintát. Elfedi a repedéseket, és felülete diszperziós festékkel fedhető. A nehéz, 0,2-1 mm vastagságú papírtapéták közé tartozik a velúrtapéta, amelynek hasított bőrt idéző színoldala textilszálakkal rétegzett. A papír hordozóanyagra mintában visznek fel ragasztót, selyem-, gyapot- vagy szintetikus szál darabkákat szórnak rá, és préselik. 

Az üvegfátyol egy hártyaszerű, tekercses festhető falburkolat, láthatatlan felületként fogja át a falakat, eltakarva a repedéseket és a hibákat. Többször festhető, nagyon praktikus, de drága, a munkadíj pedig úgy megdobja a költségeket, hogy sokan lemondanak róla. Régi vakolatra, és új építésű, még „mozgó” házak falaira tökéletes megoldást jelent az üvegszövet, hiszen összetartja a felületet, eltünteti a kisebb repedéseket. A növényi vagy gyapjúrostalapú tapéták túlnyomórészt környezetbarát anyagokat tartalmaznak, méret- és színtartók, magas a kopásállóságuk, rugalmasak, jó a pára- és légáteresztő képességük.

3 D-s tapéta. A habosított tapéták előállításakor a kétrétegű alappapírra habosított akrilgyantát visznek fel, amely lehetővé teszi a felület dombornyomását. A vlies-tapéták között is találhatunk dombornyomott, mintás gyapjúpulóverre emlékeztető változatokat. A velúrtapéták gyártásánál alkalmazott eljárással, dombornyomott alappapír réteggel szintén készülnek olyan tapéták, amelyeknek bársonyos felülete térbeli, geometrikus formákat idéz.

A műselyem fedőréteggel ellátott vinil falburkolatok azért keresettek, mert felületük könnyen tisztítható, mosható, dörzsálló, bírják az ütéseket, előszobában, konyhában, sőt a fürdőszobában is használhatók. A hordozóréteg lehet papír, textil vagy vlies. Rengeteg mintaváltozat létezik, olykor a felső réteg habosított. Fontos, hogy a felrakásnál a tapétát és a falat is be kell vonni a ragasztóval!

Természetes anyagú tapéták. A hordozórétegük jellemzően gyapjúrostos vlies vagy papír, erre pedig valamilyen látványos fedőanyagot kasíroznak. A felület készülhet szizál-, kókusz-, bambuszszálakból,  kagylóhéjból, csillámpalából, parafából, nádból, velúrból, gyékényből, fémporral keverve és még számtalan módon. Tudni kell, hogy ezek a tapéták drágák, és illesztéseik feltűnőek. A tekercsek általában 90 cm szélesek, hosszúságuk öt méter. 

A folyékony tapéta felhordását megelőzően nem szükséges sem glettelni, sem csiszolni a falakat, hiszen teljesen kitölti a réseket, kiküszöböli az egyenetlenségeket, a felület homogén lesz. Az előkészület mindössze annyi, hogy a falat vízzáró festékkel kenik le, amelyre általában glettlapáttal viszik fel a kenhető tapétát, bár szórással is felhordható. 

Öntapadós más néven kontakttapéta. Akár saját kezűleg is letapétázhatunk sima felületű bútorokat, beltéri ajtókat ezekkel a fa- vagy kőhatású, esetleg színes tapétákkal. Hátoldalukat gyárilag ellátják ragasztóval, felragasztás előtt egyszerűen csak le kell húzni a védőfóliát. Ma már sok cég foglalkozik meglévő berendezési tárgyak, régi nyílászárók áttapétázásával.