Visszavette az erdő az országbíró faluját

Itt nem lehet mást csinálni, csak hallgatni a madarak énekét, tárta szét a kezét az egyik ház udvarán üldögélő férfi. 1971 óta lakik Sörnyepusztán. Vele együtt már csak alig kéttucatnyian élnek itt.
– Több mint 30 éve végzek fizikai munkát, lerobbantam és leszázalékoltak – mondta magáról a 60 éves Tüttő Csaba. – Összesen 69 ezer forint a rokkantnyugdíjam, ebből és fizetem a 7 fajta gyógyszeremet.

Sörnyepuszta történetét a legjobban a kaposvári Nagy Imre ismeri, minden szegletéről akad mesélni valója. 
– Ott nagy uradalom volt tejkezelővel, gazdatiszti lakással – mutatta meg a helyét mindennek. – Volt iskola, kultúrház eredeti színházteremmel, két kastély, bolt és kocsma – de most már csak a hűlt helyük. A kastély udvarán állt a Somssich-család kriptája, mauzóleum. Az 1830-as években épített kápolna romjaiban még áll, igyekeztünk megmenteni, de nem volt hozzá támogatás...   

Sörnyéről 1263-ból származik  az első írásos emlék, a honfoglalás korabeli Bő nemzetség szállásterületén állt egy Árpád-kori vár, ott lakott Sörnyei Miklós országbíró, aki a király és a nádor után a harmadik közjogi méltóság volt. Sörnyéről keltezett leveleket, iratokat. A török időkben elnéptelenedett a vidék, a várat lerombolták. Az 1700-as években adómentes nemesi birtoknak számított az újra benépesült falu egész falu területe, ezért sokan gazdálkodtak.  Az első világháború után a Nagyatádi Szabó István-féle földreformkor földet osztottak, ekkor az  újsörnyei területre 54 család költözött, házat építettek gazdálkodtak. 
– Újsörnyét egy mezőgazdasági törvény hozta létre, és ugyanilyen szüntette meg az 1950-es években, az erőszakos téeszesítés idején – idézte fel. – Már erdő burjánzik a falurész helyén, ahol négy utca is volt, de volt a természet visszavette a magáét.  

Nagy Imre nagyapja 1937-ben vett házat és földet Újsörnyén, de 1942-ben a Don-kanyarból nem jött haza. A szülei gazdálkodtak, ő ott született, de a téeszesítéskor már nem volt maradásuk. A többi lakó is elköltözött, a legtöbben Kaposvárra, Somogysárdra, Somogyjádra, de Nagykanizsára és a Balatonhoz is. A sörnyepusztai rész, ahol hajdan 71 ház áll, az 1970-es években kezdett elnéptelenedni, pedig akkor már volt kövesút és villany is. Nagy Imre 2004-ben kezdeményezte emlékidéző összejövetelek megrendezését az elszármazottaknak, és egy ideig minden évben összejöttek. Alapítványt is tettek, de a kápolna felújítására nem jutott pénz. A kápolnában állt egykor egy márványtábla Somssich Pál emlékére, de azóta az is eltűnt.