Visszavonul a dalárda krónikása huszonöt év közszolgálat után

Fontos kérdésekben hozott döntést a Marcali az Otthonunk Egyesület a közelmúltban megtartott közgyűlésén, amelyen a szervezet képviseletében az önkormányzati választáson indulókat is kijelölték. Itt jelentették be, hogy Kőrösi András nyugalmazott honvéd alezredes, a bajtársi dalárda egyik alapítója és krónikása, aki majd negyedszázada a város képviselő-testületének is meghatározó tagja, nem kíván indulni a júniusi megmérettetésen.
– Egyrészt az idő is eljárt felettem, másrészt szeretnék a családommal és az unokáimmal, valamint a dalárdával és a kertemben is több időt tölteni – indokolta döntését az egykori katonatiszt. 
Bár Kőrösi András nem tősgyökeres somogyi, és Marcaliba is a honvédségen keresztül került, bevallása szerint az itt eltöltött ötven év alatt olyannyira megkedvelte a várost, hogy ma már nem tudná másutt elképzelni az életét. – Gyöngyösön születtem, és Verpeléten jártam általános iskolába – mondta. – Mivel édesapám és nagyapám is erdészek voltak, gyakran tartottam velük az erdőbe, innen ered a természetszeretetem – emlékezett a kezdetekre. 
A jó levegőn végzett tevékenység, a kertészkedés és a horgászat későbbi életének is része lett. A hivatásos katonai pályát családi indíttatásból választotta, amelyben a közelükben állomásozó harckocsiezrednek is volt némi szerepe. 1974-ben katonai főiskolát, nyolc évvel később pedig akadémiát végzett. A tiszti hivatását Marcaliban kezdte, ahol a beilleszkedéshez és a napi gondjai leküzdésében is komoly segítséget kapott, így örömmel vette tudomásul, hogy a katonai akadémia elvégzése után újfent a városban kapott beosztást. 

Hobbija a kertészkedés és az éneklés

Fokozatosan lépegetett előre a tiszti ranglétrán, kiemelkedő munkájáért a Haza Szolgálatáért Érdemérem valamennyi fokozatát kiérdemelte. A kilencvenes évek leépítéseinek a marcali laktanyák is áldozatául estek, a 2000-ben történt bezárások után őt is nyugállományba helyezték. Ezt követően még hat évig dolgozott a felszámolással kapcsolatos munkakörökben, majd hosszabb időszakon keresztül a szőcsényi szakközépiskola kollégiumának nevelője volt. Az ezredfordulón lett önkormányzati képviselő is. 
– Az időközi választáson mindössze négy szavazaton múlott, hogy a város fejlődésének aktív részvevője lehettem – mondta. – Tíz évig irányítottam az önkormányzat Jogi és Ügyrendi Bizottságának munkáját, de különösen Marcali sportjának fejlődését, eredményességét segíthettem mint az Ifjúsági és Sportbizottság vezetője. 
Kőrösi András lassacskán a hetvenes évei derekán jár, de még mindig rendkívül energikus és kiváló egészségnek örvend.
– Ebben bizonyára közrejátszik, hogy a mozgás és a sport hosszú időn keresztül a mindennapjaim része volt, középiskolásként részt vettem országos tornaversenyen és a labdajátékok is közel álltak hozzám – tette hozzá Kőrösi András. – Nyugdíjasként is sok időt töltök a szabadban, imádok kertészkedni, emellett kihagyhatatlanul tornával kezdem a napjaimat – mondta. 
A nyugalmazott alezredes másik nagy szerelme az éneklés. – Édesanyámnak is nagyon szép hangja volt, de édesapám is nótakedvelő hírében állt, így volt kiktől örökölnöm az éneklés szeretetét – emelte ki. 
A bajtársi dalárda húsz évvel ezelőtt történt megalakulásában ugyancsak kiemelkedő érdemeket szerzett. – A lendvai meghívásunkon tapasztaltak adták az ötletet a dalkör létrehozására – mondta. – Részese lehettem a sikereknek, amelyek mindegyikét meg is örökítettem – jegyezte meg, miközben a klubszoba vitrinjében lévő relikviákat mutatta nem kis büszkeséggel.