Finomabb jövő

Néhány éve olvastam róla, hogy Japánban az általános iskolai oktatás része, hogy a gyerekek megtanulják milyen alapanyagokból készülnek az ételek. De arra is figyelmet fordítanak az ottani intézményekben, hogy a hulladék útját bemutassák a felnövekvő generációknak, így sarkallva arra a gyerekeket, hogy ne pazaroljanak. Valami hasonló van kialakulóban Igalban is, ahol egy agilis pedagógus és sok jó szándékú felajánlás kellett hozzá, hogy tankonyhában süröghessenek a diákok. 

Csak azt sajnálom, hogy már nincs háztartási ismeretek tantárgy

Nem is volt annyira régen, amikor még én is az iskolában tanultam, hogyan készül a borsófőzelék, a somlói galuska, vagy éppen a házi piskóta, és mi az a habarás. Persze bevallom, hatodik osztályra ezeket már jól ismertem, mert odahaza a tűzhely mellett szorgoskodtam és amit nem lestem el, azt megmutatta édesanyám. Az információk később összeadódtak, mert a középiskolában a gasztronómia tantárgy érkezésével már az alapvető ételsűrítési eljárások sem voltak ismeretlenek, ahogyan a tészták sokfélesége sem jelentett gondot. Nem azt mondom, hogy aki gyerekként megtanulta az alapvető fogásokat, annak vendéglátást kell tanulnia. De sosem tudhatjuk, hogy mikor vesszük hasznát olyan gyakorlati tudásnak, amelyet zsenge korban vettünk magunkhoz. 
Az elmúlt években a gyarapodó iskolai és óvodai kertekkel igyekeznek másfajta tudást is átadni a pedagógusok, akárcsak Japánban. Csak azt sajnálom, hogy ma már nincs háztartási ismeretek tantárgy és hogy sok helyütt nincs lehetőség az ilyen programok megvalósítására a feltételek hiánya miatt. Pedig mennyivel egészségesebb és boldogabb lenne az a világ, amiben az otthon finom, házias ízei léteznek és nem a gyorséttermekből megszokott egyenízek.