Felekezeti sokszínűség fogadta a Vasból érkező fiatal lelkipásztort

– Hívő család vette körül? 
– A családomban a nagymamám és az édesanyám volt evangélikus, édesapám nagy örömömre 2015-ben konfirmált. Ilyen értelemben tehát nem klasszikus hívő családban nevelkedtem, hanem a gyakorló kereszténység mellett az útkeresés is jelen volt. Gyermekkoromtól kezdve jártam istentiszteletre, élményt adó hittantáborba, a szombathelyi gyülekezettől sok barátot kaptam. Az istentiszteletet kisgyermekként ugyan untam, mert sok dolgot nem értettem, mégis, a hit átadásának és tanulásának egyik fontos helyszíne volt. Vártam a konfirmáció végét, amikor már nem kötelező istentiszteletre járni. Amikor elérkezett, kihagytam két hetet, aztán elkezdett hiányozni, és a teológiáig meg sem álltam. Nincs zavaró gyermek az istentiszteleten, vagy ha van, akkor én is az voltam, és öröm, hogy türelemmel viseltettek irántam… 
– Felső tagozatos diákként a szombathelyi Reményik Sándor evangélikus iskolában tanult, ahol remek diákszínjátszó kör működött. Majdnem színésznek jelentkezett. Mi szólt a lelkészi hivatás mellett? 
– Sőt, ma is remek színjátszó kör működik. Nemcsak az emberek előtt való beszédet tanultam meg ott, hanem meghatározó élmények, barátságok születtek. Nem tudom, mennyire lett volna reális a színészi út – utólag visszagondolva inkább nem –, de valóban volt egy ilyen vágyam, sőt, a médiával is kacérkodtam a gimiben, de tizenegyedikesként valami megfordult. Tagadhatatlan, hogy az előttem lévő, szombathelyi lelkészi kép, amely Gregersen-Labossa Györgyhöz kötődött, jelentősen hozzájárult pályaorientációmhoz. A teológia alatt sok lelkész volt rám hatással, köztük mentorom, Homoki Pál Bács-Kiskun egyházmegyei esperes. Sokat tanultam tőle, sőt, a hatodévem előtt meginogtam, de a Soltvadkerten töltött egy év megerősített. 
– Hogy került ide? Szemerei János püspöknek nagy tapasztalata van a somogy-zalai szórványevangélikusság terén… 
– Celldömölkön születtem, Nemeskéren kereszteltek és Szombathelyen nőttem fel. Minden tekintetben fontos számomra, hogy Vasból származom. Egyfelől a vasi evangélikusság egy öntudatos, identitásával tisztában lévő része az evangélikus egyháznak, másfelől Szombathely – Sopronhoz hasonlóan – egy nyugatias magyar város. Ez számomra mindig egy színes koktél volt: magyar identitás, nyitottsággal a nyugati horizontra. Budapesten és az ösztöndíjjal Németországban és Rómában töltött éveken kívül még Bács-Kiskunban is éltem egy évig. Ezek olyan tapasztalatok, amelyek alapján nem tudom egysíkúnak látni hazánkat, hanem egy olyan kultúrájában és szokásaiban gazdag, sokszínű otthonnak, amelyben svábok, tótok, magyarok, ruszinok, horvátok együtt élnek egymással. A magyarországi evangélikusságban ez jól megfigyelhető, hiszen mi háromnyelvű felekezet vagyunk: magyarok, svábok és tótok alkotják a gyülekezetünket. Somogyországban, Tabon is hasonló a helyzet: Tabon elsősorban a tót gyökerek dominálnak, míg Somogydöröcskén, Somogymeggyesen vagy Lullán svábok alkotják a gyülekezetet, Bábonymegyer pedig tisztán magyar település. Ez Tab és környéke: egy gyülekezet, de három „gyökérzetből” táplálkozik. Ma már természetesen mindenhol magyar nyelvű az istentisztelet, de például Somogydöröcskén száz évvel ezelőtt német nyelven hangzott az ige. De a kérdésére visszatérve: Szemerei János püspök úr a szentelésem előtt szólt, hogy beosztott lelkészi minőségben szeretné, ha itt pásztorolnám a testvéreket. Eleinte nyilván kíváncsi voltam és féltem is, de mára elmondható: jól érzem magam szolgálati helyemen. 
– Hogy fogadták ifjú, ambiciózus lelkészüket a somogyi hívek? 
– Úgy érzem, szeretettel és kíváncsisággal. Az első alkalommal elődöm, Endreffy Máté hívott meg, hogy mielőtt elkezdeném a szolgálatot, mutatkozzak be egy istentisztelet keretében, és prédikáljak. Utána volt egy szeretetvendégség, és ott úgy éreztem, valóban kíváncsiak a tabiak arra, hogy ki vagyok. Persze az is igaz: kezdetben voltak vitás kérdések a gyülekezet vezetőségében, hiszen az egymással való munka összetett folyamat, sokszor „csiszolódással” jár. Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna esperesasszony lett a principálisom, aki a szolgálatomat felügyeli és sokat jelent számomra az iránymutatása, a szeretete, a segítsége. Nyilvánvaló, hogy minden lelkészváltás megrázkódtatás a gyülekezetnek. Istennek hála, elődeim jó munkát végeztek, akár Arató Lóránd, akár Endreffy Máté tisztelendő urakra gondolok, hálás lehetek az örökségért. Rendezett körülmények fogadtak, és ahogyan megismertem a gyülekezet történetét, valóban minden lelkész hozzátett valamit a közös múlthoz. 
– Milyen programokat hoz a nyár? 
– Biztosan elmegyek majd szabadságra, az Úr is megpihent a hetedik napon. A nyáron előttünk áll még egy hittanos tanévzáró istentisztelet, emellett hittantábort tervezünk napközi jelleggel, valamint az idén konfirmált fiatalokkal szeretnénk kirándulni Kismányokra, hogy a konfirmáció után is a gyülekezet ifjúságának tagjai maradjanak, és érezzék: nekik is van mit adnunk. Ezért szervezünk különböző programokat, és kifejezetten nekik szóló istentiszteleti forma is van nálunk, havonta egyszer pedig családi istentiszteletet ünneplünk a gyülekezetben.