Tudni illik

A napokban mi, somogyiak tovább pallérozódhatunk a protokoll és az illemszabályok témakörében. Bőszénfán hallgathattak meg előadást a témában a vállalkozók, aminek hasznát ugyan belátom, mégis kicsit olyannak érzem, mint amikor sót öntünk a tengerbe. Mert az emberek legtöbbje határozottan hiszi, hogy ő bizony jártas az illemszabályok ismeretében, és azok használatában, hiszen a szülei, a tanárai megtanították neki, hogy köszönni kell, kézzel sem illik enni. 
Csalóka persze ez a magabiztosság, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy azonos ismeretszinttel rendelkező emberek megtalálják egymást, így tovább erősítik magukat a magabiztosságban. Aztán mikor egy ilyen csoportnak halkan megemlítem, hogy nem minden esetben a nő megy előre az ajtón, sőt olykor a nőnek kell előre köszönnie, rögtön ki is vívom az aktuális helyi bunkó címet. A rang, kor, nem, érkezés négyes szabályát emlegetve pedig csak tovább mélyítem az ellentétet a megingathatatlanok és köztem. Nem így tanulták, meg hát bonyolult is. Annyira persze nem, és még mindig kisebb blama időt fordítani a vállalkozóknak is a megtanulásukra, mint égni valahol az ismeretek hiánya miatt. 
Szóval tényleg jók és hasznosak az ilyen jellegű előadások, a probléma az, hogy már eleve a téma iránt érzékenyebbek vesznek részt rajta, azoknak pedig, akiknek tényleg égető szüksége volna rá, messze elkerülik, hiszen nem érzik érintettségüket. Így nem marad más az illemszabályok átadására, csak ami régen: a szülők, a pedagógusok, no és a piac. Csak ne gondolják magukat tévedhetetlennek. Mert a piac nem lesz megértő!