Hatalmas kánikulában, kézzel aratták le az éves kenyérnek valót

– Gyerek, nem jól van, engedd le a kasza hátulját! Hogy ne menjen bele a hegye a földbe – hangzott fel az aratáskor alkalmazott régi, jó tanács.  

– Nagyon nehéz volt kézzel aratni, nem kívánnám vissza az biztos, de minden évben befejeztük – emlékezett a fiadi, 85 éves Rózsa Jánosné. – Édesapám volt a kaszás, én szedtem a markot, a húgom terítette a kötelet, a nővérem kötözött. Ez volt egy csapat. Aratás után húztuk össze a kévéket egy sorba, raktuk keresztbe. Feltették a kocsira, hordták haza az udvaron asztagba. Jött a cséplőgép, akkor a nők feladata volt adni a kévéket az „etetőnek”, aki rakta a gépbe. Kínszenvedés volt a cséplés, mert csípett a gabona pora. De amikor végeztünk, örült az ember, hogy megvan az egész évnyi kenyérnek való. 

– Gyerekkorunkban szaladgáltunk a tarlón, segítettünk kötelet teríteni, és összehordani a kévéket, de aztán városba költöztünk, és már nem foglalkoztunk ilyesmivel – idézte fel a patalomi Bognár József. 

– Délben a papáék hazajöttek ebédelni, mert meleg volt, azt mondták, édes fiam, várjunk egy másfél órát, hogy hűljön a levegő, utána menjünk ki – mondta a fiadi Orsik László. – Abban az időben 31 fok nagyon melegnek számított, manapság már 40 fok is van, még is csináljuk, mert szeretjük, meg hogy a fiatalok lássák, hogy ment régen a kaszálás.

Az idős férfi fiatalon Székesfehérvárra költözött, de nyugdíjasként hazajött a szülőfalujába, hogy itt élje le a hátralévő éveit a feleségével. Szerinte a kézi aratás titka a jó éles kasza, amit ki kell kalapálni, de kell hozzá erőnlét is, amikor húzni kell. A somogybabodi Kurucz Lajos 80 évesen is odaáll kaszálni, az aratófesztiválokon híressé vált nemzetiszín kaszájával. Még bírja egy kicsit, holott mindkét csípőjét megműtötték. A nagy meleg megviselte a bábonymegyerieket is, ők 14-en voltak, de odafigyeltek egymásra a hőségben, mondta Dvornik Istvánné, Viola a helyi egyesület elnöke.  

Fiadon a helyiek mellett gamási, somogybabodi, patalomi, bábonymegyeri és somodori csapatok láttak munkához, de vendégként Nágocsról, Zicsről és Tabról is érkeztek aratók és nézők. Immár a 14. aratófesztivált rendezték meg Fiadon, mert számukra fontos a hagyományőrzés, de időközben a kezdeményezés családias légkörű rendezvénnyé nőtte ki magát, ahol több százan is megfordulnak, említette meg Gyurik Attila, Fiad polgármestere. Már várják a találkozást, kicsit kaszálnak, közben tudnak beszélgetni, együtt énekelni, akár mulatni is. Javarészt az idősek vesznek részt a rendezvényen, de próbálják az idősebb generációt is bevonni a hagyományőrzésbe.

Jó a termés, különösen felszentelve 

Az idei búzatermés jobb volt, mint a tavalyi, mert a szárazság csak a kukoricát érintette, tapasztalta a somodori Bera József. Az aszályos időjárás ellenére megfelelő átlagot értek el búzából Fiadon is. A művelődési ház sarkánál a domboldalba vetettek egy kis tábla gabonát, hogy a vendégek a sátor alól nézhessék az aratást. A kisbárapáti plébános, Győrfi Sándor megszentelte a termést és az aratókat, majd a karádi Pusztai Dezső, hat község kántora vezetésével együtt énekeltek a hívek. Ezzel nincs vége az aratófesztiváloknak: a múlt héten Gamáson tartottak bemutató aratást, jövő héten Somogybabod következik.