Együtt szurkolni

Szerintem azonban a sportot nem nézni, hanem űzni kell. Persze az is ok, hogy nincs kábeltévé-előfizetésem. Egy kicsit olyan nekem az olimpia, mint bármely felkapott tévéműsor; előbb-utóbb úgyis megtudom, hogy mi történt, hiszen a csapból is az folyik. Minden létező csatornáról az ömlik ránk, hogy mi történt Párizsban, milyen koszos a Szajna, milyen intim tetoválásuk van az úszóknak. Ez utóbbiak jól érzékeltetik, hogy kissé kezd elbulvárosodni a világ egyik legnagyobb sporteseménye. 

Azóta nézem én is a közvetítéseket, amióta tudom: az olimpia összehoz

A fent említett nagyon kedves ismerős mutatott rá az olimpia-nézés lényegére és értette meg velem, hogy ez miért kellene, hogy fontos legyen. Nem abban rejlik a fontossága, hogy a tippmix szelvényeket nézve izguljunk az ölünkbe hulló ezresekért és persze abban sem, hogy a szépen kisportolt testeken legeltessük a szemünket, hanem abban, hogy együtt szurkoljunk hazánk fiaiért és lányaiért, hiszen az ő sikerük tagadhatatlanul összehozza az embereket. Még azok is képesek egy ilyen világverseny kedvéért egymás mellé ülni, vagy legalábbis szóba elegyedni, akik a hétköznapokon messzire elkerülik egymást, mert különbözőek a nézeteik, a hitük, bőrük színe vagy minimum az érdeklődési körük. Azóta nézem én is a közvetítéseket, hogy tudom, az olimpia összehoz.