Hol van a szülő?

Ha majd lesz gyereked, akkor megtudod – sokszor hallottam ezt a mondatot szüleim szájából. Minden lépésemet vigyázó szemeik kísérték, de olykor a legnagyobb óvatosság ellenére is megtörténhet a baj. Térdeimen kék-zöld foltok váltakoztak, egy-egy karcolás a szénakazal megmászása vagy a hegyen való futkosás után természetes volt. A lellei gyermekmentők arról beszéltek nekem, hogyan élték meg a tizenhetedik balatoni szezonjukat.

Vajon mi lehetett fontosabb a szülőnek a saját gyerekénél?

Még az utolsó hétvégén is rengeteg riasztásuk volt, és azt látják, hogy nagyon sok baleset figyelmetlenség, nemtörődömség miatt következik be. Anyuka napozik, közben a gyerek a sekély vízbe fejest ugrik, és csak a szerencsén múlik, ha nem lesz maradandó sérülése. Nemrég egy tizennégy éves részeg gyereket kellett megfigyelésre kórházba szállítaniuk. Vajon mi volt fontosabb a szülőnek, hogy nem vette észre gyereke lerészegedését? 
Persze odafigyeléssel is történhetnek balesetek, de az esélye lényegesen kevesebb. Engem kisgyerekként a partról mindig figyeltek a szüleim. Néha már cikinek is tartottam az aggódásukat, pláne, hogy hófehér voltam a sok naptejtől, amit rám kentek. Ma viszont már máshogy látom, köszönettel tartozom nekik, hogy egészséges felnőtté válhattam. Példát mutattak, hogy természetes legyen a biztonsági öv bekötése, s hogy csak akkor menjek mély vízbe, ha megvan hozzá az úszástudásom. A gyerekbalesetek többsége megelőzhető. Azonban a felnőttek nélkül nem megy.