2024.08.26. 12:00
Vérszívók
Boldog gyermekkorom idején a Balaton nádasaiban vagy a Dráva mellett fittyet hánytunk a szúnyogcsípésre.
Fotó: Szendi Péter
A természethez rendjéhez tartozott, ha szúnyog döngött körülöttünk, lecsaptuk, ha megláttuk a bőrünkön. Kissé lesajnálóan néztünk arra, akit a szülők rávettek, hogy krémmel kenegesse a csípés helyét. Egyébként meg már Dante is megmondta, hogy akinek viszket, az csak hadd vakarja! Aztán a szúnyogirtás szép lassan eltüntette a parányi vérszívókat. Néha még október tájékán betévedt egy csenevész túlélő a szobába, bosszankodtam, ha az éjszakai döngicséléssel kiverte az álmot a szememből, aztán évek óta már ennyi se. Jelentem, hogy a Kaposvár kertvárosi lakóhelyről eltűntek a szúnyogok.
Hogy milyen árat fizettünk a kényelmünkért? Olvasom, hogy a kémiai szúnyoggyérítés eredménye megbukott a minap tartott vizsgálaton, amelynek helyszíne a Debreceni Egyetem botanikus kertje volt. A biológus kutatók kifeszítettek egy hatalmas lepedőt, ezen gyűjtötték össze a szúnyogirtásnak áldozatul esett rovarokat. Lesújtó eredmény született: katicák, fátyolkák, fürkészdarazsak és egyéb ízeltlábúak estek áldozatul a méregnek. Szúnyog viszont alig akadt közöttük, mindössze egy százaléknyi. Ki lehet mondani, hogy az autókról vagy repülőgépekről véghezvitt légi szúnyoggyérítés súlyos ökológiai problémát okoz, legyen bár valóban ártalmatlan a melegvérűekre.
Ha igazságos akarok lenni, a mérleg serpenyőjébe tehető, hogy a klímaváltozással terjedő egzotikus szúnyogfajok sem élnek meg, tehát vele új betegségek sem ütik fel a fejüket. Nekem katica volt a jelem az óvodában. Elkeserítő, hogy évtizedek óta nem láttam már hétpettyes katicabogarat, mint boldog gyermekkorom idején.