Visszavásárolta a család niklai otthonát Berzsenyi ükunokája

Három niklai kúria maradt az utókorra a Berzsenyi családtól: ma az egyik múzeum, a másikban méhészeti kiállítás működik, és a harmadik épület, a költő fiának, Farkas alispánnak a háza most az ükunoka otthona. A történelem sorsfordulói miatt mindegyik épületet elvették és államosították, Farkas házát utoljára, 1949-ben azzal az indokkal, hogy a niklai tanácsnak nincs székháza. 

– 24 órán belül kellett elmennünk, végül egy régi alkalmazott ökrös szekérrel költözte el a családot – emlékezett a professzor. – A tanácsnak az volt a felfogása, hogy minden Berzsenyi éljen egy helyen. Korábban az unoka, Mária házát is el akarták venni, de szerencsére a megye és a Berzsenyi Társaság közbenjárása megakadályozta, mert ha azt is elvették volna, akkor földönfutóvá vált volna a család. Nagy a keserűség volt ez... 
Szerinte Berzsenyi neve óvta meg az üldöztetéstől a családot, mert a Kultuszminisztérium látta, hogy a hagyaték csak úgy maradhat meg, ha kiveszik a helyi tanács kezéből. 

További gond volt, hogy a költő dédunokáit nem erre a világra nevelték, külföldi nevelőkisasszonyok tanították őket, később a passzióiknak éltek, ha nem is nagy lábon. A költő niklai házából múzeumot alakítottak ki, és a család tagjai gondnokok és alkalmazottak lettek. A vendégeket nagy szeretettel fogadták, volt olyan év, hogy 8 ezer embert is, és a sok érdeklődésben nagy szerepe volt annak, hogy családi élményeket nyújtottak a vendégeknek. A múzeum most átalakítás miatt zárva van. 

Farkas kúriájába költözött a tsz-irodája, de rendőr is lakott ott, és a felújítással nem foglalkozott senki. Végül a tsz is átkerült Pusztakovácsiba, és a ház düledezni kezdett. 
– 1986-ban édesanyám halála után határoztam el, hogy megpróbálom megvenni a házat – folytatta az ükunoka. – A tsz vezetőjét ismertem még a keszthelyi egyetemi éveinkből, megegyeztem vele, és kifizettem az épület árát. Volt tartalékom, mert Martonvásáron a kutatóintézetben dolgoztam 30 éven keresztül. A 2000-es években kezdtem el a felújítást. Becsületes, jóindulatú építési szakembereket találtam a bútorasztalostól a tervezőig, nem kértek megfizethetetlen árat. 

Berzsenyi Zoltán mindig újat akart mondani a hallgatóknak 

Keszthelyen agrármérnöki szakdiplomát szerzett, Budapesten a Mérnök- és Vezető-továbbképzési Intézetben volt adjunktus. 1982-től három évtizeden át növénytermesztő kutatóként dolgozott a MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetében Martonvásáron, ahol osztályvezető is volt. A kukoricatermesztés biometriai értékelése címmel írta kandidátusi értekezését. Horn Péter hívta a Kaposvári Egyetemre, mert növénytermesztési szakemberre volt szüksége. 
A hallgatóknak mindig újat akart mondani, a húsz esztendős oktatási tapasztalatai gyűjteménye a Fenntartható növénytermesztés című könyve. Örült a kritikának, hogy komoly, magas színvonalú szakkönyvet alkotott. A mű kiadását MATE gödöllői növénytermesztési intézete és Gyuricza Csaba rektor támogatta, a kötetet a KÁN Kaposvári Állattenyésztési Napon mutatják be. 

A niklai remetének ezer holdja volt, de a felét se tudta felszántani 

Berzsenyi Zoltán arról is beszélt lapunknak, hogy minden bizonnyal örökölte a híres felmenője vénáját, hiszen a költőnek ezer hold földje volt Niklán, ahol gazdálkodott. Egy Kazinczynak írt levelében azzal dicsekedett, hogy annyi földje van, hogy a felét sem tudja felszántani. A mai múzeum környékén a kert 60 holdas volt, ami később 4 hektárra zsugorodott. A kert végében sásos folyó volt, és annyi gyümölcs termett, hogy pálinkának sem tudta felhasználni. A falu lakosságának összesen nem volt annyi bevétele, mint neki a szőlőből, írta, és hozzátette: 

Berzsenyi Zoltán tablókat csinált 2000-es évek elején a házba a család történetéről. Bútorokat is igyekezett restaurálni. Ebben segítségére volt az a fotó, amit Takáts Gyula készített Berzsenyi Mária szobájáról, és a kaposvári költő hagyatékában maradt fenn.