Hatvan éve érettségiztek, de minden évben találkoznak

Az 1964-ben maturált osztály fele latint, a másik fele német nyelvet tanult a Táncsicsban. 42-en vágtak neki a középiskolának, aztán 36-ra szűkült a létszám. Ma húszan élnek közülük, és 17-en gyűltek össze az osztálytalálkozóra. 

– Nagyon jó osztályunk volt, most is összetartunk, gondoskodunk a másikról, és ennyi év után is törődünk egymással  – mutatott rá Csaba Zoltán egykori tanuló.  
Egy másik öregdiák a megsárgult osztálynaplót hozta magával. 

– Nagy öröm, hogy ennyien itt vagyunk – nézett végig a barátokon Máté Sándor, aki szentbalázsiként hajdan még a szigetvári vonattal érkezett a gimnáziumba minden egyes tanítási napon. 

Papp Árpád magyar nyelvet és irodalmat, a helyettese Szabó Ferenc oroszt, Schuszter Gyula pedig matematikát és németet tanított. A tanáraik közül egyedül Szili Ferenc, történész, egykori levéltár igazgató él, aki a történelem szeretetére oktatta az osztályt.  

– A tanáraimról, az iskoláról és az osztálytársaimról is a legnagyobb szeretettel tudok csak visszaemlékezni – jelentette ki Fekete László ügyvéd. – A gimnázium a pályámra sikeres felkészülést adott. Emlékszem, Szili Ferenc gyakran mondogatta: édes gyermekeim, nem ötösre kell tudni a tananyagot, mert azt mindenki tudhatja, hanem még annál is jobban...   
Az osztályteremben mindenki elmesélte, hogy alakult az élete, és felidézték közös emlékeiket. Fekete László még Papp Árpád díszpolgári beszédét is magával hozta. Minden évben megkoszorúzzák a tanáraik sírját a temetőben, majd közös vacsorával zárták a találkozót.