Hőguta

Ember, állat, növény egyaránt szenved a régóta tartó, irdatlan hőségtől, mely sorra dönti meg a rekordokat. Nem csoda, hogy türelmetlenül s egyre ingerültebben várjuk az enyhülést, hiszen nem egyszerű kibírni e szokatlan nyarat, melyre vélhetően sokáig emlékezünk majd. Akkor is, ha a téli hidegben visszasírunk néhány fokot a kánikulából, ám nincs mese: meleget nem spájzolhatunk. 
Szomorú látvány az aszály sújtotta vidék, a hőgutát kapott kukoricatáblák, az elszáradt paradicsom- és paprikatövek, a töpörödött zöldségfélék, az aszott gyümölcsök. Még jó, hogy a gondos gazdák próbálják menteni a menthetőt: úgy, mint a kukoricaföldeken, hogy a kárt csökkentendő, idő előtt betakarítják a termést. Vagy odahaza, a kiskertekben, ahol némi locsolással életben tarják a növényeket. A fű öntözésére már nem telik, ezért számos családi portán vagy közterületen szinte teljesen kiégett a pázsit. 

A tikkasztó nyár a munkaadókra is nagy terhet ró. A védőital s a tartós klímahasználat sem két fillér, ráadásul az is tagadhatatlan: a nagy meleg szedi áldozatait. Fel lehet-e készülni a klímaváltozásra? Minden bizonnyal – Magyarországnak van klímastratégiája, és a média is gyakran foglalkozik vele –, de nem egyik napról a másikra. Feleségemmel mi is keressük a legkiválóbb és még megfizethető klímaszerelőt, mivel valóban elodázhatatlan e húsba vágó beruházás. Hacsak nem akarunk hőgutát kapni. 

S hogy mit tegyünk? Mindenekelőtt fogyasszunk sok vizet, és fohászkodjunk azért, hogy legalább néhány fokkal csökkenjen ez az iszonyú meleg, de Kovács Katival együtt kórusban is énekelhetjük: „Add már, Uram, az esőt!”.