Jó szóval és érzékenységgel segíthetünk a gyengénlátóknak

– Nem is gondoltam, hogy ez ennyire nehéz! – kiáltott fel a bekötött szemű, fehér bottal botorkáló kisfiú a könyvtár előtt. A feladat pedig egyszerűnek tűnt: csak sétálnia kellett a járda speciálisan kialakított részén, talán ha 10 métert. Így, hogy nem látott, csak a megmaradt érzékeire támaszkodhatott, különösen nehéz lett a könnyűnek gondolt séta.

– A Láthatatlan valóság elnevezésű programunkat sikerrel rendezzük meg már több mint tíz éve – mondta el kérdésünkre Nemesné Kiss Gabriella, a Vakok és Gyengénlátók Somogy Megyei egyesületének elnöke és az esemény főszervezője. – Egy kicsit szeretnénk megmutatni, milyen vakon, vagy akár szembetegséggel élni. Ezt minden időlátogató érdeklődő ki tudja próbálni speciális szemüvegeink segítségével, bele tudja magát képzelni a vakok vagy gyengénlátók helyzetébe. A másik dolog amiért itt vagyunk, hogy október 15 a fehér bot napja, ezért is szeretnénk felhívni a figyelmet a perifériára szorult látássérültekre, hogy nekik is legyen segítségük, és támogassuk őket is. Tehát a fő cél nem változott az évek alatt: a szemléletformálás a legfontosabb feladatunk most is.

A Takáts Gyula Könyvtárban hat különböző helyszínen nyerhetnek bepillantást a vakok életébe az érdeklődők. A sötétszobában teljesíthettek feladatokat, ahova a bekötött szemű gyerekeket bevezették, ahol interaktív beszélgetéseken vehettek részt. Ebben a szobában tudtak beszélgetni egy vakvezető kutyás vak önkéntessel arról, mit lehet és mit nem, ha ilyen kutyával és gazdájával találkoznak a mindennapokban. Az utcán a fehér botos közlekedést gyakorolhatták a bátrabbak, de a könyvtárba belépve megtekinthették a vakokat segítő eszközöket, kipróbálhatták a szimulációs szemüveggel is a világot. Rajzolhattak, aláírhattak, vagy éppen nyomtatványt tölthettek ki az érdeklődők, már ha éppen képesek voltak rá.

– Nagyon jó, hogy megmutathatjuk hogyan éljük mindennapjainkat – mondta el Stecher Andrea, aki Reena nevű vakvezető kutyájával jött el a rendezvényre. – Például azt nagyon kevesen tudják, hogy vakvezető kutyával bárhova bemehetek szájkosár nélkül is. De azzal sincsenek tisztában, hogy a vakvezető kutyát nem szabad etetni, sőt még csak megsimogatni sem.

– A tapasztalatok azt mutatják, hogy először mindenki kicsit meglepődik, aki részt vesz ezen az eseményen – folytatta Nemesné Kiss Gabriella. – De mindenki tudott hazavinni hasznos tapasztalatot, és talán legközelebb már bátrabban tudnak segíteni a vakoknak és a gyengénlátóknak.

Sokan számítanak a segítségre

A Vakok és Gyengénlátók Somogy Megyei Egyesületének adatai szerint Somogyban jelenleg körülbelül 4000 vak- illetve erősen látássérült ember él. Az egyesületnek Nemesné Kiss Gabriella elmondása szerint 400-450 tagja van. Elsősorban a hátrányos helyzetűek keresik fel az egyesületet, akiknek jellemzően nincsen családja, nem tudnak kikbe kapaszkodni, segítséget kérni. De az egyesület mindenkinek igyekszik segíteni, nagyítókkal, számítógép kezelés oktatásával, vagy elemi rehabilitációs tanácsokkal, eljárásokkal.