Kukaszemle

Talán senki nem fog meglepődni azon, hogy a legfrissebb felmérések szerint mi magyarok sokat pazarolunk. Ahogy írjuk is, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal vette a fáradtságot és összehasonlította az elmúlt éveket. Ez alapján ugyan volt néhány esztendő, amikor tudtuk csökkenteni a háztartási élelmiszer-hulladék mennyiségünket, de a javuló trend tiszavirág-életűnek bizonyult. Feltételezhetően a vírusjárvány is segített kozmetikázni az akkori számokat, hiszen jobban megfontoltuk, mennyi időt töltünk az áruházak közösségi tereiben. Így aztán az sem meglepő, ha a nehezebben megszerzett táplálékot jobban meg is becsültük. Akkor... 

Na ennek vége. Ismét folyamatosan növeljük a hulladékok mennyiségét. Az elemzők szerint azért, mert nem fordítunk kellő figyelmet arra, hogy egyensúlyban legyen a vásárlásunk és a valós fogyasztásunk. Így aztán a zöldség-gyümölcs ránkfonnyad, a hús- és tejtermékek pedig egyszerűen megromlanak. Ilyenkor aztán tényleg nincs más választásunk, mint érzékeny búcsút venni tőlük. 
Azt persze sokáig lehetne elemezni, hogy miért alakul ez így. Ebben a fogyasztásra felturbózott társadalomban a jólét mércéjének egyik mutatószáma a vásárolt javak mennyisége. Csalfa szám ez, mert minél jobban élünk, annál jobban távolodik el a valós szükségleteink mérőszámaitól. Ennek az egyenletnek lesz egy pozitív eredménye, ami a nálunk felhalmozodó többletet jelöli. Csak míg az otthonunkban felgyülemlett felesleges kacatról, mondjuk a sokadik televízió­ról, ruhaneműről, vagy egyéb léleksimogatóról nehéz megállapítani, hány százalékban felesleges, addig az élelmiszer, a saját romlandóságával jól mutatja a pazarlásunk mértékét. 

Ilyenkor nehéz azzal érvelni, hogy a világ sok más táján éheznek, hiszen mi „csak” a megromlottat dobjuk ki. De ha be tudnánk láttatni azt, hogy körültekintéssel pénz maradhat a zsebünkben, amelyet szebb világban költhetünk így el, talán fordíthatunk a jólét gonosz trendjén.