Úton a „gazdasági semlegesség felé”: bérfelzárkózás

Az eddigi gazdaságpolitikai víziók és átfogó tervek a keresetekre nem hozták meg az átütő sikert. Az éves nettó átlagkereset szempontjából 2008 óta Magyarország lefaragott Lengyelország és Csehország előnyéből 8-10 százalékpontot, míg Szlovákiával egy szintre kerültünk. Ugyanakkor, amíg 2008-ban a magyar nettó átlagkereset kevesebb, mint felén voltak a bolgárok, addigra ez a szám 2023-ra 75%-ra változott. Hasonló a jelenség a románoknál, ott ez az arány 69%-ról 89%-ra javult. Tény, hogy alacsonyabb szintről könnyebb gyorsan fejlődni. 

A nemrégiben bejelentett kormányprogram 420-as Ft/EUR árfolyammal számol az időszak végére, ami nagyjából éves 1,5%-os árfolyamromlást jelentene1. A kormány szándékai alapján a bérek euróban nominálisan évi 9%-ot emelkednének, ami a külföldi cégek hazai összeszerelő üzemeinek évi 0,5%-os (a többi külföldi cégnek évi 0,7%-os) költségnövekedést jelent, ami a profit (az árbevételből nagyjából 2,5%2) eltűnéséhez vezet. Ahhoz, hogy a régiós átlagból ne lógjunk ki nagyon (ne legyünk túl drágák a külföldiek számára) legalább 500 Ft-os euró árfolyam lenne ideális 2028-ra.  A bérek (keresetek) alakulása részben az egyes foglalkozási csoportok béralakulásától, részben az egyes csoportok létszámától függ. Minél gyorsabban nő a magasabb keresetűek aránya a foglalkoztatottakon belül, annál gyorsabban emelkedik az átlagbér. A 2009-2023 közötti években a legfeljebb alapfokú végzettséggel (és emiatt alacsonyabb bérrel) rendelkezők aránya 11,5%-ról 10%-ra csökkent, miközben a felsőfokú végzettségűek aránya 24%-ról 32%-ra nőtt3 a foglalkoztatottakon belül. Ugyanakkor ennek a keresetekre gyakorolt pozitív hatását ellensúlyozta, hogy a szellemi munkát végzők keresete kevésbé emelkedett, mint a fizikai munkát végzőké. 2008-ban a szellemi munkát végzők kicsit több, mint kétszeresét keresték a fizikai munkát végzőknek, ez tavalyra 1,6-szorosára csökkent4. Ez abból fakad, hogy a fizikai munkát végzők reálkeresete 15 év alatt 1,7-szeresére, amíg a fehérgalléros dolgozóké csak 1,3-szorosára emelkedett. Miért nőtt gyorsabban a fizikai munkát végzők bére? Egyrészt bár 16%-kal (193 ezer fővel) nőtt a fizikai munkát végzők létszáma, a felpörgetett beruházások miatt a munkaerő kereslet ennél jobban nőtt. A túlkereslet miatt a vállalkozások egy része egymás elől szívta el a (szak)munkásokat, ezt pedig csak magasabb bérrel tudták megtenni. Másrészt a minimálbér erőltetett emelése volt az ok, mivel az meghaladta az átlagkereset bővülését5. 

A minimálbér (és a garantált bérminimum) gyors emelkedése azzal járt, hogy egyre több ember keres minimálbért és/vagy garantált bérminimumot, miközben az ilyen munkavállalókat alkalmazó cégek bérköltsége átlagon felül emelkedett. Ez korlátozta őket abban, hogy a többi munkavállalónak is emeljék a keresetét. 

A minimálbér túlzott emelése végsősoron azzal járhat, hogy munkahelyek szűnnek meg. Ez ráerősít az egyébként is zajló kivándorlásra és a határon átnyúló munkavállalásra, mivel a munkáltatók sokszor nem tudnak versenyképes fizetést adni.  

A kormány bérnövekedést célzó programja egybeesik a hosszútávú trenddel: a következő időszakban is nőni fog a diplomások aránya, ami miatt nő az átlagbér. Ugyanakkor az állam ezen túl is erőltetné a béremelést, többek közt minimálbéremeléssel, ami az eddigi tapasztalatok alapján valószínűleg ismét megugró inflációhoz vezet. Ez az intézkedés ráadásul hosszú távon növekedés ellenes, mivel aránytalanul nagy terheket ró a kkv-kra. Ezen túl pedig tisztázatlan, hogy ehhez miként illeszkedik az állami szférába tartozó alkalmazottak béremelése, mivel az állam eddig is nehezen emelte a fizetéseket. Összességében tehát jónak hangzik a gazdaságpolitikai célkitűzés, viszont sok a hátulütő (pl.: árfolyamromlás, infláció), igaz, ezekkel legalább a megnevezett vállalások részben teljesíthetők.