A gyógyító ereklye

Szent II. János Pál pápa és Faustina Kowalska nővér szobra fogadott bennünket a Međugorje közelében lévő Surmanci templomában, ahova misére, közbenjáró imára tért be a somogyi zarándokcsoport. Közelükben két díszes ereklyetartóban a szentek relikviája. II. János Pál érdemei ismertek előttünk; egyebek mellett a kommunizmus megdöntésében várt rá vátesz szerep. Szent Fausztina nővérnek pedig az Isteni Irgalmasság ünnepét köszönhetjük. Látomásai beszédes párbeszédek voltak Jézussal – naplója a bizonyíték rá –, így megtudhatta Jézus kívánságát: a húsvét utáni első vasárnap legyen az Isteni irgalmasságé. II. János Pál pápa a lengyel nővér szentté avatásának napján, 2000. április 30-án hirdette ki az új egyházi ünnepet.

Miután fejet hajtunk az ereklyék előtt, Rumszauer Miklós plébános arra utal: ritkaságszámba megy, hogy két relikvia legyen egy templomban, majd elárulja: jelenleg ennél több van, mivel bérmaanyját arra kérte, hozza el a zarándokútra a korábban kölcsönbe adott Szent Kereszt-relikviát. A 80 fölötti, imádságos zongoratanárnő előveszi a papírtokból és bérmafia kezébe adja, aki különös történettel ajándékoz meg bennünket.
Rumos atyáról köztudott, hogy kedveli az antik darabokat, s olykor különböző honlapokon tájékozódik aktuális újdonságokról. A covid idején egyik kedvenc honlapján felfedezte: kemény 20 ezer forintért árverezésre bocsátanak egy Szent Kereszt-relikviát. Késztetést érzett megvételére, s ugyan eddig még soha nem licitált, most eltökélte, bármi áron megszerzi a kincset. Igenám, de kiderült, előző nap volt az online árverés; az ereklye talán már útra kelt valamely ország felé.

Ez elúszott, szomorkodott az atya, és elkezdett barátkozni az elengedés művészetével, de több imában is tudtára adta Jézus: ez a tied. Vagy 3 hónap múltán felhívta egy vadidegen férfi, hogy az egyik pesti pap tanácsára szeretne bejelentkezni, mivel bajainak kezelésére az atya szakmai hozzáértése szükséges. Megjelent a kért időpontban, s míg a plébános lefőzte a kávét, vendége – végigpásztázva a nappalit –, megjegyezte: én is szeretem az antikot. Mire az atya: Csak nem te vetted meg a Szent Kereszt-relikviát? – De én, ám ráeszméltem: túl jelentős eszmei értéket képvisel ahhoz, hogy „csak úgy” ott legyen valakinél. E relikviának vissza kell kerülnie az egyházi körforgásba. Eldöntöttem: odaajándékozom egy arra érdemes papnak. Már tudom is, kinek… – érkezett a válasz.

Nagycsütörtökön futár hozta Budapestről a kaposi plébániára a kerek fémtartóban lévő, miniatűr ereklyét, melyen a szenvedés összes eszköze látható: a dobókocka, az izsóp, a lándzsa, a szög, a kötél, s a két parányi faszilánk Krisztus keresztjéből.

Az atya sorolja a hitelesség szempontjait, majd utolsó érvként arról számol be: a közelmúltban egy 5-6 éves kissráccal kereste fel egy imát kérő szülőpár. A gyerek még nem szobatiszta, nem beszél, hiperaktív. Ottlétük alatt artikulálatlan hangok törtek ki belőle. A plébános, kezében a relikviával, imába kezdett. A szülők ámulatára, 20-25 percig mozdulatlanul, egyetlen hang nélkül, békésen ült anyja ölében a gyerkőc. Eddig ilyen még nem történt vele.

Mondja valaki, hogy nincs ereje a szent ereklyéknek…