Örömhírvonzásban tölti a gyakorlóévét

A kaposvári evangélikus gyülekezetnél tölti gyakorlóévét Takács Hajnalka. A hatodéves teológushallgatót arról kérdeztük, miért vonzó számára az evangélikus egyház. 
– Izgalmas kérdés, hogy mi alapján lehet egy egyházat vonzónak nevezni, ezt a jelzőt a mindennapokban ritkán használjuk egyházzal, felekezettel kapcsolatban – mondta Takács Hajnalka. – Mégis sok minden vonz és tart meg az evangélikus egyházban. Elsőként a nevünket emelném ki. Az evangéliumról, azaz az örömhírről kapta felekezetünk a nevét, és sokszor tapasztaltam meg, hogy a név valóban kötelez. Szeretem, hogy a gyülekezetünkben az örömhír, Isten szava áll a középpontban, ugyanakkor teljesen hétköznapi örömeinket is megélhetjük és megoszthatjuk a közösségben  A családom által gyermekkorom óta megtapasztalhattam a gyülekezethez tartozás ajándékát. Vonzó és megtartó erő számomra az egymásra figyelő közösség. Hálás vagyok, hogy tudom, a gyülekezetben nem csupán hasonló érdeklődési körű ismeretlenek vagyunk, hanem számíthatunk egymásra és számontartjuk egymást. Személyes életemben is megtapasztaltam, milyen nagy kincs, hogy nem csupán az örömöt, hanem a nehézséget is megoszthatjuk a közösségben, hogy a terheinket nem kell egyedül hordanunk. Vonzó számomra – és talán sokak számára –, hogy azt érzem, itt önmagam lehetek, a sokszínű közösségben mindannyian megtaláljuk a helyünket. 
– Vonzónak tartom továbbá, hogy testvéri közösség vagyunk, ahol kölcsönösen tiszteljük egymást és nyitottak vagyunk egymás ötleteire. Szeretem, hogy vannak hagyományaink, emellett törekszünk az újra. Jó napról napra látni, milyen gyümölcsöző tud lenni a közös munka. Gyakorlati évem első hetei alatt tudatosul bennem újra, hogy milyen izgalmas a gyülekezet sokrétűsége. Itt nap mint nap találkozunk különböző hátterű, életkorú, élethelyzetű emberekkel, akik mégis mind Krisztushoz, és rajta keresztül egymáshoz is tartoznak. Vonzó, hogy az evangélikus gyülekezetben az élet sűrűjében, színgazdagságában érzem magam – summázott a teológushallgató.