Az isteni jelenlét önként keríthet hatalmába és intenzív a hatása is

Címkék#Rumszauer Miklós #jelenlét #plébános

Egyházmegyei lelkinapot tartottak a közelmúltban Segesden. A Rózsafüzér Királynője tiszteletére szervezett különleges alkalom sok hívet megszólított, így megtelt a hajdani királynéi város várdombján lévő Szent László-kegytemplom, ahol köszöntötték a Szűzanyát. Rumszauer Miklós püspöki helynök, a kaposvári Szent Margit – Szent József-templom plébánosa izgalmas elmélkedést tartott, majd a jelenlévő atyák koncelebrálásával ünnepi szentmise zajlott, mely körmenettel zárult.

Lőrincz Sándor

Rumszauer Miklós atya tanítása elején bevallotta: bár nem szokása ötletért a szomszédba menni, ezúttal mégis az ország másik felén élő barátja tanácsára választotta elmélkedése témáját. A jóbarát ugyanis arra kérte, szívesen hallana az isteni jelenlétről, annak életünkben való szerepéről. A telefonos beszélgetés alatt az atya arra utalt, szívesen vállalja a felkérést, de érdemes komplexebben kezelni a témát, hiszen, ha az isteni jelenlét érzékelhető, akkor Mária, az Istenanya a Jelenlét Anyja. A boldogságos Szűz Máriának ugyan számos titulusa van – mint például Béke Királynője, Fájdalmas Anya, Hétfájdalmú Szűzanya –, ám az, hogy az isteni Jelenlét Anyja, sehol nem olvasható. A plébános szerint azonban egyértelmű a következtetés, jóllehet: célszerű az analóg megközelítést alkalmazni.
– Amikor Jézust bemutatták a templomban, szülei ott voltak mellette, amikor Jézus meghalt a kereszten, akkor is ott volt Mária a kereszt alatt, s nincs nagyobb fájdalom, amikor egy szülő haldokolni látja gyermekét – summázott az atya –, de az angyali üdvözletkor is jelen volt Mária, hiszen méhében fogan a magzat, az örök jelenlét…

Ha Mária valóban a Jelenlét Anyja, akkor érdemes megvizsgálni azt is, hogy mi miként vagyunk az isteni jelenléttel. Hogy vagyunk jelen az Istennel való kapcsolatunkban, társas relációinkban, a megsebzett vagy az elmúlt kapcsolatainkban – javasolta az atya, majd Gyökössy Endrét, sokak Bandi bácsiját idézte. A református lelkipásztor, pszichoterapeuta azt mondta: lenni = kapcsolatban lenni. Lét = kapcsolat. S hogy ez mennyire így van, jól mutatja, hogy ha valaki a játszótéren megkérdezi az egyik ismerős édesanyát, hol s mennyiért vette a gyerkőc ruháját, akkor ő nyomban elárulja. Azért, mert kapcsolatban vannak.

– A celebekkel más a helyzet. Te mindent tudsz róluk, de ő még azt sem tudja, hogy létezel. Ezen kapcsolatok mindegyike egyirányú, nem egy valós, reális kapcsolat – jegyezte meg az atya, majd bibliai témákat elemzett.

A számos nyelven kommunikáló plébános nyomatékosította: akárhány nyelven ír, olvas, beszél, egyetlen nyelven sem elég azt mondani, hogy vagyok. Mi vagyok? Öreg, beteg, fiatal, egészséges? Itt vagyok, ott vagyok, amott vagyok, de hogy csupán vagyok, az semmit nem mond a másikról. Mi van mögötte? – vetette fel a kérdést, majd válaszolt is: Istennek azért elég azt mondania, hogy „vagyok, aki vagyok”, mert Ő az egész létezést birtokolja. Mindenkor, mindenütt jelen van, s ez teljes értékű információ.

– Mi Isten teljes létskálájából csak egy picurka szeletet birtoklunk; 50-60-100 évet. Mindenhol és mindenkor nem tudunk lenni, csak most tudunk, így le kell határolnunk a létezés teljes vertikumából azt, hogy mikor és hol vagyunk, és azt is meg kell mondani, hogyan vagyunk. Akivel kapcsolatban vagyok, ott ezen a szinten, ezen a szálon, ebben a minőségben építem fel a viszonyt. Mindenkor, mindenhol, mindenkinek, mindenkiért jelen vagyok.

Rumszauer atya hangsúlyozta: az Istennel való kapcsolat Márián keresztül valósul meg. Mária egy volt közülünk, amikor megtestesült méhében az Ige. Akkor az egész emberi nemet emelte fel erre a méltóságra. Az előadó szemléletes példára utalt, nevezetesen a kismamaságra, amikor a várandósság kihat a nő egész személyiségére. Minden gondolata a születendő kisded körül forog, az élet valamennyi dimenzióját áthatja e helyzet. Tűsarkú helyett alacsony sarkú cipőt kezd el hordani, s kiemelten figyel az étrendjére, a pihenési idejére, a kulturális szokásaira. Természetesen ez az állapot a kapcsolatokban is megmutatkozik. S hogy miként van jelen Isten a Szűzanyában? Ugyanígy!

– Akkor, amikor a paradicsomkertben az első emberpár vétkezik, Isten elindul keresésükre. Ádám, hol vagy? – kérdezi, és változatlanul fenn akarja tartani a kapcsolatot vele, aki elbújt, elrejtőzött. Mikor rejtőzünk el valaki elől, mikor nem vesszük fel a telefonját, mikor fordítjuk el arcunkat? Akkor, ha nem szeretnénk tartani a kapcsolatot az illetővel. Ádámnak és Évának az ősbűn miatt vált terheltté az Istennel való kapcsolatuk. Úgy tűnik, az Úr ennek ellenére akarja az emberrel a kapcsolatot, hiszen keresi, hívja. Ez azért fontos momentum számunkra, mert a Boldogságos Szűz Mária az egyetlen létező, akit nem sújt az áteredő bűn terhe és a következménye. Benne az Isten meg tudja mutatni, hogy milyennek akarta a kapcsolatot, a jelenlétet az emberrel – magyarázta.

– Mivel a Szűzanya bűn nélküli, ablak az öröklétre, ablak Isten végtelen tervére, így rajta keresztül bátran belepillanthatunk. Isten teljesen és tökéletesen birtokba veszi Máriát, kitölti a méhét és ez örömmel, földöntúli boldogsággal és békével tölti el; Mária készségesen átadja magát annak az Istennek, aki hiánytalanul, fogyatkozás nélkül be akarja tölteni – emelte ki, majd röpke művészettörténet órát rögtönzött.

– Nyáron Franciaországban jártam, számos gótikus katedrálisba is betértem. A gótikus katedrálisoknak van egy kötelező stiláris eleme. A főhajó kapubéllet fölötti timpanonban Jézus Krisztust, mint az univerzum urát és az utolsó ítéleten trónoló bírót szokták ábrázolni. A gótika a mennyei boldogságot lehozza ide a földre. A mennyei fény a tisztaságot, az örömöt akarja a földön képviselni. Ezért olyan kecsesek a falak, s árasztanak be oly sok fényt a templom ablakai. Igenám, de a mennyei örök boldogságba a halál árán juthatunk csak be.

Hogyan van jelen életünkben Jézus Krisztus? Ugyanúgy akar jelen lenni, mint a Szűzanyáéban. Tökéletesen birtokba akarja venni az embert, be akarja tölteni, vezetni, irányítani akarja, de szabadon és önként; önzetlenül, visszavonhatatlanul, elkötelezetten. Vagyis nem fél-, hanem teljes szívvel – zárta tanítását az atya, aki ezt követően Kóré Mihály segesd-somogyszobi és Sass Rudolf barcsi plébános atyákkal és Boross László székesegyházi káplánnal mutatott be szentmisét.

Ugyanaz a valóság ismétlődik…

Az összes olyan képzőművészi ábrázolásnál, amikor az angyali üdvözletet jelenítik meg a művészek, az angyal feltartja a kezét. Gondoljunk csak Botticelli, Angyali üdvözletére, vagy akár Molnár C. Pál művére! Mária térdel vagy ül, az angyal lebeg a levegőben; fizikálisan is felette van, a kéztartása eleve pozicionálódik. Az angyal keze a Szűzanya fölött van. Amikor e szavakat kimondja, hogy a Szentlélek ereje száll rád, ez ugyanaz, mint ami a szentmisében történik. A pap, akinek felszentelik, krizmával megkenik a kezét, egy szent sátrat képez, s amikor a szentmisében így szólunk: ez az én testem, ez az én vérem, akkor ugyanaz történik, mint amikor az angyali üdvözletkor: megtestesül Mária méhében az Ige; kenyér és bor színe alatt testet ölt Jézus Krisztus – mutatott rá Rumszauer atya.