Segítség-emberség

Pedig az adományozás nem évszakhoz, s főleg nem ünnepekhez között, de valamiért mégis ilyentájt kerül a figyelem középpontjába az egyébként – sajnos – mindennapos szükségre való eme reflexió. Barátok, közösségek, települések, s egészen fiatalok tartják fontosnak a segítségnyújtást. Így lett a lapunk által meghirdetett az Év somogyi embere korábban egy 18 éves kaposvári fiatal, Stier Dominik, aki barátaival, rokonaival szervezett gyűjtést a rászorulóknak. Ők tavaly, karácsony előtt kezdték a munkát, 700 ezer forint jött össze, amelyből mintegy 200 adag melegételt osztottak szét a hajléktalanoknak és élelmiszer-adománnyal is segítették a nélkülözőket. Dominik már akkor is elmondta: a gyűjtés és az adományozás folyamatos. 
Már önmagában ezt a felismerést is díjazhattuk volna! A nincs és a van között ugyanis óriási a különbség az év mind a 365 napján. Amióta világ a világ, rászorulók mindig voltak, vannak és lesznek. Shakespeare-től is tudhatjuk: nem választhatjuk meg, hová születünk. Milliárdnyian vannak, akik fizikailag képtelenek elhagyni szülőhelyüket. S nemcsak Ázsiára és a Csendes-óceáni-szigetekre, a világ katasztrófa által leginkább sújtott régiójára gondolok, ahol a világ szegényeinek kétharmada él, embertelen körülmények között, többnyire napi 2 dollárból. 
A szegénység, a rászorultság a fejlettebb országokban is mindennapos, a sérülékeny közösségekre az év minden napján figyelni kell. Kezdhetjük ezt persze az ünnepek kapcsán is, de ne feledkezzünk meg azokról, azok családjairól, akik részben önhibájukból kerültek nehéz helyzetbe. A szegénység csökkentésének sokféle, társadalmi, gazdasági útja, módja van. Ám a nyomorúság és az éhség okozta szenvedés enyhítése biztosan emberi kötelezettség! 
 

A nincs és a van között óriási a különbség az év mind a 365 napján.