Csukás István: úgy kezdődött az egész, mint egy mese

– Az idén már a nyolcadik Sárkányfesztivál vette kezdetét. Mit gondol arról, hogy az ön mesefigurája köré egy ekkora rendezvény szerveződött?

– Nagyon örülök neki, részint mint szerző, részint, mint olyan ember, aki szereti a gyerekeket – felelte Csukás István. – Én azt hiszem, hogy minden alkalom jó, amikor a gyerekek arcára vidámságot, örömet tudunk csalni. Az pedig különösen jó, hogy a mesefigura, aki a fesztivál főszereplője az én találmányom, az én szüleményem. A lényeg az, hogy a gyerekeknek rengeteg mesét adjunk, mindig mesét kell adni. Süsüt és persze másokat is. A gyerekek a teherbíró és felfogó képessége, az óhajuk, a vágyuk nagyon nagy. Alig tudjuk kielégíteni mesékkel, hála Istennek.

– Nagyon jó, mert arra gondolokilyenkor, hogy nem volt hiábavaló az a sok magányos óra, amit a papír fölött töltöttem. Ugyanis az írás egy roppant magányos tevékenység. Az ember ül az üres papír fölött és bármi lehet belőle: lehet jó is, rossz is, lehet közepes is. Ilyenkor, amikor találkozom a gyerekekkel, örömmel állapítom meg és meg is nyugszik a lelkem, hogy talán mégsem volt hiábavaló.

– Süsü a gyerekek kedvence lett az évek során. Hogyan találta ki ezt a figurát?

– Nem volt könnyű, de ugyanakkor egy örömteli munka volt. Úgy kezdődött az egész, mint egy mese! A televízió az egyik rendező barátomtól Szabó Attilától rendelt egy ötven perces filmet. Az, akkor nagyon soknak számított, de még senki sem tudta, hogy mi lesz a témája. Ő megkért engem, hogy írjak valamit. Akkor született meg a sárkány, csak eleinte nem tetszett senkinek, mert annyi sárkány volt már, hogy a könyökén jött ki mindenkinek. Akkor kitaláltam azt, hogy fordítsuk meg a figurát, mégpedig úgy, hogy legyen kicsit ellentét benne. Tehát így lett nagydarab, félelmetes, aki tüzet okád, de olyan a szíve mint egy galambnak. A szelíd sárkány figurája rögtön jó lett, erre már lehetett egy sorozatot építeni. A sorozat pedig arról szólt, hogy Süsü vándorol és útja során találkozik emberekkel, de mindenki megijed tőle. De minden részben kiderül, hogy ő senkit sem akar bántani, csak szeretetre vágyik. Így született meg és azóta is – ha szabad így mondani – megy a hódító útján.

– Valóban így van, hiszen generációk szeretik Süsüt. Mi a titka annak, hogy a figura halhatatlan lett és a nézők nem tudják megunni?

– Szerintem ennek több oka is van, de talán leginkább azért, mert a legremekebb színészeket sikerült meggyőzni a tv sorozathoz. Tehát a Bodrogi Gyulától kezdve, mindenkit fel lehetne itt sorolni. Emellett pedig nagyon jó a zene, valamint a rendezés. Összességében szerintem, azért lett ilyen jó a Süsü valószínűleg, mert mindenki a tehetsége legjobbját adta bele.

– Nagyon sok mesefigurája volt az évek során. Van kedvence közülük?

– Van persze, a Pom-Pom meséi című sorozat a kedvencem. – felelte Csukás István. – Ez pedig két okból: gondoljunk bele, hogy előtte minden történetnek fiúk voltak a főszereplői. Elég, ha vesszük a Pál utcai fiúkat, vagy a Légy jó mindhalálig című Móricz regényt. És én végre kitaláltam egy olyan történetet, amelynek egy kislány a főszereplője: Picúr. Ő lassan, nagyon lassan megy az iskolába, és közben mindenfélét elképzel.

A másik ok, amiért ez a kedvencem pedig az, hogy még a mesén belül is egy különleges terület ez. A Pom-Pom figurái se nem emberek, se nem állatok, hanem úgynevezett képzelt lények. Csak gondoljunk bele, hogy hívják őket: Festéktüsszentő Hapci Benő, Radírpók, vagy az Ásító Szörnyeteg. Ez elég érdekesnek tűnt az író számára is, a rajzoló számára is és kíváncsiak voltunk, hogy megértik -e, a gyerekek. De abban a pillanatban megértették, nekik jobb a képzeletük, mint az íróbácsinak. Úgyhogy, ezért a kedvencem a Pom-Pom.

– Ön egyébként szokott mesét nézni?

– Főleg a magyar népmeséket szeretem, meg a más népek meséit is, ezeket ajánlom mindenkinek. Ezek kifogyhatatlan források, és kifogyhatatlan örömök is egyben. Sőt a fiatal kollégáknak is ajánlom, hogy nézzék, olvassák ezeket a meséket. Mert a nyelvet, az észjárást meg lehet tanulni belőle és a gyerekeknek is nagyon hasznos, hogy olvassanak sok népmesét.

– Most is dolgozik valamin?

– Hogyne, mindig dolgozok valamin. Most éppen a székesfehérvári Vörösmarty Színháznak írok egy zenés színdarabot. Remélem a nyáron megleszek vele, és nagyon sokan meg fogják nézni.

Közel száz kötet és megszámlálhatatlan rajongó

Eredetileg hegedűművésznek készült Csukás István, ám inkább mégis a jogi pályát választotta. Később a bölcsészettudomány irányába ment tovább, ám az igazi fordulatot az jelentette, amikor a Magyar Rádió diákköltők számára meghirdetett pályázatára beküldte néhány versét. Első díjat nyert, s innentől írásaiból kezdett élni.

A gyermektörténetek felé azután fordult, hogy a Magyar Televíziónál az akkor indított gyerekhíradó a Hétmérföldes kamera országjáró munkatársa lett. Időközben a Móra Kiadóban kezdett dolgozni, ahol főszerkesztőként dolgozott 1985-ig. Csukás István verseskötetei, gyermekregényei, mesekönyvei és verses meséi jelentek meg. Mesefigurái közül talán a legismertebbek Mirr-Murr, Pom-Pom és Süsü, a sárkány lettek. Ifjúsági regényei közül a Keménykalap és krumpliorr címűből készült játékfilm 1975-ben a hollywoodi X. televíziós fesztiválon nagydíjat nyert.

Az író, költő többek között Kossuth-díj, Prima Primissima, József Attila-díj kitüntetettje, valamint a Nemzet Művésze. Érdekesség, hogy egy napon született, a dán meseíró óriással, Hans Christian Andersennel.