2018.10.11. 16:37
Halálesőt hozó varjak lepték el a Csiky színpadát
A szeptember 19.-én bemutatott Szegény Dzsoni és Árnika című gyerekelőadásnak köszönhetően már javában tapsoktól „dübörög” az idei színházi évad Kaposváron. A felnőtteknek sem kellett több mint tíz napot várniuk, ők is megkapták a maguk évadnyitóját az Agóra vendégszeretetét élvező Csikyben.
Énekesmadár. Sok témát rejtegethet a cím-gondolhatjuk nézőként Tamási Áron Kaposváron bemutatott színdarabja kapcsán. Énekesmadár helyett azonban azonnal varjak lepik el a színpadot az első percekben, amelyek kissé hosszúra nyúlnak, és már-már azt sejtetik, hogy tulajdonképpen egy mozgásszínházi produkciót látunk. Nem is akár milyent. Félelmetest.
A szereplők könnyen mozoghatnak, a díszlet funkcionálisan minimál, ugyanakkor sok mindent megjelenít. Modern, és régies is egyben. Nászágy, és koporsó is akár. A mennybe és a pokolba is elvisz. Kinyit és bezár. Minden elemet magában rejt: pokoli tüzet, a gyilkos vizet, a biztonságos talajt és a lég adta szárnyalást. Miután megszoknánk a varjak nyomasztó jelenlétét, végre elkezdődik a székely történet. Szépen, lassan, ám néhol túlzásokba esve bontakozik ki a szereplők egymáshoz való időtlen időben és meghatározatlan térben játszódó viszonya.
Két testvér vénlány és vőlegényeik hosszúra nyúlt, egyre tisztességtelenebb irányt vett jegyben járásának mozzanatai elevenednek meg. Már nem a szerelem mozgatja a feleket, ám a vénlányoknak már nincs idejük új legény után nézni, az elidegenedett vőlegények azonban mindent kitalálnak, hogy ráleljenek a menekülőútra. Egy kis ókori görög színházi fogás is belekerült az előadásba: a folyton visszatérő varjaknak köszönhetően, amelyek a kar jelenlétére engednek asszociálni.
A házasságra várásban megcsömörlött jegyesek mind a négyen a fiatalok megkeserítésére szövetkeznek egymással. Saját esküvőjük már nem fontos, új célt tűznek ki, amelynek végkifejlete akár gyilkosság is lehetne. Mindezt kifejezetten szürreális elemekkel tárja elénk az erdélyi rendező, Béres László.
A székely humor a keserédes történetben végig jelen van, ettől érezheti azt a néző, hogy továbbra is kíváncsi a történetre. Ám néhol nem jön át a poén, máskor pedig túlságosan a szánkba rágják. A székely életidea erősítésére Horváth László személyében egy külső szemlélődő, egy prímás kíséri az eseményeket.
Meglepően feldolgozott karakterek is helyet kaptak az előadásban: a Szvath Tamás által alakított plébános, akitől komolyságot és távolságtartást várna a néző, igencsak barátságos és laza karakterre sikerült. A Varga Zsuzsa által megformált édesanya pedig megdöbbentően hat: már-már azt érezni, hogy jobban örült volna fia halálának, mint annak, hogy pont a szerelem miatt veszítse el.
A közönség bármely korosztálya kap valami útravalót, vagy éppen magára ismerhet a Tamási Áron által kitalált székely-magyar karakterekben.
