Betyárválasztás a múzeumban

„Adjon Isten!” – köszönt be az embereknek Máj Péter, hagyományőrző, majd a válasz „Fogadj Isten!” után, el is kezdte betyár előadását a Rippl-Rónai Múzeumban. Az érdeklődőknek először viseletét, a kalapot, a bő ujjú inget, a mellényt, a kanász gatyát és a sarkantyús csizmát mutatta be, amelyben a somogyi betyárok is jártak annak idején.

– A betyárság hozzátartozik a régmúltunkhoz – mondta Zetner Györgyné. – Nem árt erről is minél többet megtudni. Egy kicsit visszás az elgondolásom erről, mert nem szabad annyira színezni, tudni kell, hogy a betyárok negatív hősök – tette hozzá az egyik érdeklődő.

A betyárok valamikor tisztességes emberek voltak a maguk módján, hangzott el az eseményen. A legtöbben kanászként, juhászként, csikósként és gulyásként dolgoztak. Akkor váltak tisztességtelen emberekké, amikor nem tudtak elszámolni a rájuk bízott jószágokkal.

– Olyankor egy lehetőségük maradt, bevettették magukat a rengetegbe – fogalmazott Máj Péter, hagyományőrző. – Ugye a betyárok nem voltak olyan fiúk, hogy amit a gazdagoktól elvettek azt a szegényeknek adták volna. Amit megszereztek, azt maguknak akarták sajnos sokszor mások élete árán. Somogyban is voltak betyárok, de ők nem lovasok, hanem gyalogosok, akik a Zselic hatalmas rengetegében éltek. Nagyon jó búvóhelyekkel rendelkeztek mindenütt megvoltak az orrgazdáik – hangsúlyozta Máj Péter.

A rövid előadás után elkezdődött a betyárválasztás. A résztvevőknek öt próbatételt kellet teljesíteniük, melyet Máj Péter úgy állított össze, hogy mindenki könnyen vehesse az akadályt. Az első feladat patkóegyenesítés volt, a második kihívás a nyakazás, ahol baltával kellett kettévágni az almát. A harmadik próbatétel a dió a csőben játék volt, amivel reflexet vizsgáltak. Negyedikként a gomb a gatyában kihívás elé állították a próbázókat, de karikás ostorral is kellett cserdíteni vagy durrantani.