Lego kaland 2 – Mesefilm nem csak gyerekeknek

A Lego kaland nem gyerekfilm. Vagyis pontosítok nem kimondottan gyerekfilm, mivel mesefilmek nem igazán élnek a szarkasztikus humor eszközével. A Lego kaland második részében pedig, akárcsak az elsőben, elég sokszor használják.

Természetesen emellett a humor egyéb fajtái is helyet kapnak, van itt irónia, reflexió, kikacsintás, paródia, szóval minden, ami belefér, bár ezek nagy részét nem hinném, hogy egy hat-hét éves gyerek értené. Ráadásul akadt olyan poén is, amit még a felnőttek közül is igen kevés tudott értelmezni.

Például amikor Lego Lincoln azt mondta, hogy azért nem indul el a küldetésre, mert színházjegye van, csak én kacarásztam, a gyerkőcöm rám is szólt, hogy ne nevessek már olyan hangosan. A Batman filmekkel is elég sokat viccelődnek, Batmant pedig úgy kifigurázzák, hogy a végén már sajnáltam. Megkapja a magáét Mad Max és a Jurassic Park is és még sokan mások, de nem akarok poéngyilkos lenni, nincs több spoiler.

A humor viszi a hátán a történetet ezúttal is, a keretet a rajzfilmen túli világ, vagyis a valóság adja. Testvérek közötti viszályba csöppennek kockaforma hőseink; az első részben megismert szereplők szögletes világa kiégett pusztasággá változik, néhány a Duplo bolygóról érkezett idegen lénynek köszönhetően. Szereplőink keseregnek kiégett világuk romjain, csak az első részben megismert Emmet napsugaras optimizmusa töretlen még e posztapokaliptikus világban is. Aztán érkezik egy űrutazó, aki elrabol néhány nagyon fontos embert, vagyis Lego-t és elviszi őket a Tesó rendszerbe. Egy olyan világba, ahol ha nem is minden szuper, de legalább nagyon cuki. Tele van szivárvánnyal, csillagocskákkal, szívecskékkel, popzenével és csillámmal.

Mielőtt kérgesebb lelkű olvasóink szörnyülködnének és elhatároznák, hogy erre aztán soha, de soha nem ülnek be a gyerekkel, gyorsan megnyugtatnám őket, hogy nem kell másfél órán át cukiságbombát nézni, van másik szála is a történetnek. Egyébként a film borongásra hajlamos Lego hőseinek sem a jön be a non-stop csillámpónizás, gyanakodnak is rendesen. Főleg Batman....

A Lego Kaland első része formabontó volt és újszerű. Szkeptikus is voltam, amikor megnéztem, mert el nem tudtam képzelni, hogy egy Lego világban játszódó mese bármilyen formában élvezhető legyen, de óriásit tévedtem. Ahogy azt korábban is írtam, ebben meghatározó szerepe van a humornak, illetve annak, hogy a film saját magát sem veszi komolyan. Emellett a produkció annyira ötletes, hogy meg kell emelnem a kalapom a készítők sziporkázó szellemessége és kreativitása előtt. Méltóképpen rótták le tiszteletüket gyerekkorunk meghatározó játéka, a Lego előtt.

A második rész továbbviszi az elsőben jól bevált elemeket, csak mindenből egy kicsit többet próbál belerakni. Még több popkultúrát, még több csavart és még több poént. Annyi filmes utalást szőttek a történetbe, hogy első nézéskor észre se lehet venni mindegyiket, sőt még némi időutazás és Bruce Willis is elfért a sztoriban, arról nem is beszélve, hogy a mezítlábas Lego-ra lépés ikonikus mozzanata is megjelenik. A kerettörténet kicsit butácska ugyan, de ettől még nagyszerű produkció a Lego Kaland 2., amelyen a család apraja-nagyja remekül szórakozhat.

A gyerekek élvezik a kalandot, a felnőttek nevetgélhetnek a nagyobbaknak szóló poénokon, a lányok kapnak csillámot és szívecskéket, a fiúk raptorokat és űrhajót, és mindenki levonhatja az amúgy elég korrekt tanulságokat.