Noszlopy puskagolyót öntetett a betűkből is

A magyar szabadságharc tisztikarában somogyi születésűként három ezredes, nyolc őrnagy, negyvenkilenc százados, százhuszonkét főhadnagy és hadnagy, valamint hat orvos és két gyógyszerész szolgált. Ötven év kutatómunkájával ennyit tudtam feltárni, mondta szerényen Bona Gábor hadtörténész, az MTA doktora, aki előadást tartott a keddi levéltári napokon. Hazatért, hiszen 52 éve Kaposváron érettségizett a Noszlopy Gáspár Közgazdasági Technikumban.

A megye történetének legdicsőségesebb lapjaira kívánkozik, hogy 170 éve Noszlopy és a somogyiak közösen szabadították fel Somogyot a császáriak uralma alól – hangsúlyozta Polgár Tamás, a megyei levéltár igazgatója.

A konferencián elhangzottakat közkinccsé kell tenni, hogy a diákok is elérhessék, javasolta köszöntőjében Biró Norbert, a megyei közgyűlés elnöke. Kovács József, a Magyar Nemzeti Levéltár igazgatóhelyettese hangsúlyozta, hogy 1848 minden nemzedéket megérint és megszólít, mert sorsfordító jelentőségű volt a nemzet életében.

A ’48-as jobbágyfelszabadítás különösen fontos volt a somogyi nagybirtokok földjén, derült ki Gálné Jáger Márta, nyugalmazott főlevéltáros előadásából. A korban a sajtószabadságról is hoztak intézkedést, bár Somogyban csupán egyetlen nyomda volt a megyeházán, amelynek ólombetűiből később Noszlopy puskagolyókat öntetett.

A Dél-Dunántúl védelméről szólt Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet tudományos igazgatóhelyettese. Előadásából megtudtuk, hogy miután a szabadságharc elbukott, 1849 augusztusában főbe lőtték Nagy István jutai jegyzőt, mert kiszögezte Noszlopy kiáltványát. Legtovább a Kisfaludy gőzös tartott ki a Balatonon, mielőtt kapitulált.

Az elbukott szabadságharcról legelőször 1875-ben emlékeztek meg Kaposváron a vasútállomáshoz közeli Szarvas fogadóban. Ekkoriban az ünneplés keretét a vendéglői bankettek adták – mondta előadásában Nagy Zoltán helytörténész. Az első templomi megemlékezést Telekiben, és az első iskolait a csurgói református gimnáziumban tartották később. Az ünnepségek szervezésében leginkább a tabi és a Szigetvári járásban je­leskedtek.