Ha elkészül, biztosan eljön az új Csikybe is Znamenák

Felesége és gyermekei – a két fia közül az egyik gimnazista, a másik hamarosan betölti a harmadik életévét – kéthetente itt töltik a hétvégéket.

– Errefelé motoroztunk, és akartam venni egy pici házat, ezért bementem a kocsmába, és megkérdeztem, hogy van-e eladó ház a környéken – emlékezett Znamenák István. –Ezt a házat ajánlották, lakatlan volt, és kiírták rá, hogy a szembe szomszédnál van a kulcs. Jött egy kibontott hajú lány, hozta a kulcsot, és a szájában volt egy szál rózsa, és akkor eldöntöttem, hogy itt fogok lakni.

Évről évre sokat dolgozott az épületen, amelynek a végében már ott bújik meg a zselici erdő annak minden szépségével. Znamenák István saját bevallása szerint ritkábban van Töröcskén, mint szeretné, mert sok a munkája, de hosszú évek óta ez az első nyár, hogy augusztus közepéig nincs dolga. Aztán Budapesten indul az évad az Örkény Színházban, az első bemutató az Édes Anna, abban szerepel. Áprilisig tele a naptár, az Örkényben színészként foglalkoztatják, rendezni az Orlai Produkciós Irodánál és az Átriumban rendez.

– Kaposvárról elszakadva nehéz volt a váltás, de egy művészembernek kell, hogy időnként váltson – idézte fel Znamenák István. – A nehézséget az okozta, hogy muszáj volt. Nem az én döntésem volt, hogy elhagyom Kaposvárt, erre rákényszerültem. Itt kellett hagynom a családot, amikor Pesten kezdtem dolgozni. Kata, a feleségem, Szennában dolgozott, a gyerekem ide járt iskolába.

Kérdésünkre azt válaszolta, hogy nem látja a visszautat a megyszékhelyre, ennek szakmai és emberi okai vannak.

– Igazgatni nem akarok egyáltalán, én azt a színházat, aminek az igazgatója voltam, szívesen csináltam volna tovább, azokkal az emberekkel és azokkal a kondíciókkal – állítja. – Színésznek talán visszatérnék, de azt meg szinte lehetetlen egyeztetni, hogy itt próbáljak, közben meg Budapesten játsszak. Nem hiszem, hogy most Kaposváron szükség lenne rám, én nem érzem ezt.

Znamenák István hozzátette: szerinte elég komoly és jelentős szakmai út volt, amelyen a vezetése alatt megindult a színház.

– Babarczy László utolsó négy-öt éve arról szólt, hogy az a rendezőgárda, akit ő ideszerződtetett, és mi, akik itt nőttek fel, ebben a színházban, közösen létrehozzunk egy új színházat – értékelte a múltról. – A mi színházunk egészen másfajta színház volt, mint az ahová én szerződtem egykor. Sokan azt mondták, hogy ez már nem olyan, mint a régi kaposvári színház. Hál’ istennek, mert ha olyan lett volna, az unalmas. De nem akarták azt, amit csináltunk. Nem állítom, hogy nem bántott a dolog, sokáig bántott, de tíz év alatt pont ennyivel idősebb és bölcsebb lettem.

A színház mai vezetéséről szólva megjegyezte, hogy megérti, hogy szükség van egy közgazdászra igazgatóként, mert a színház felújítása komoly pénzügyi és stratégiai helyzetet teremt, tehát olyan ember kell a posztra, aki ezt átlátja és jól tudja koordinálni.

– Nagyon régen láttam itt előadást, még Rátóti Zoli igazgatása alatt. Hogy azóta mi történt, azt nem tudom. Annyit tudok mondani, hogy tényleg nagyon jól fog kinézni az új színház. Jó ötlet, hogy növelik a nem túl nagy nézőtéri részt, mert eredetileg nyári színháznak épült. Most lesz ott hasznos közösségi tér. Persze, hogy eljövök, ha átadják az új színházat, kíváncsi vagyok rá.