2020.02.22. 14:00
Gitárral is rá lehet hangolódni az Evangéliumra
Tabon kívül huszonkét falu híveit pasztorálja Arató Lóránd. A fiatal evangélikus lelkipásztor úgy véli: bár a közöny tengerében olykor elhomályosul a lelkipásztor képe, mégis jel tud maradni, és jel kell, hogy maradjon. Protestánsként fontosnak tartja a gyónást, hiszen az ember megvallhatja bűneit, s ettől megkönnyebbül a lélek.
Fotó: TIBOR KOVACS
– A Tab és Környéke Evangélikus Egyházközséghez hét gyülekezet tartozik, ahol istentiszteleteket is tartunk. Ehhez tartozik a tabi gyülekezet, mint anyagyülekezet, amely ilyen formán a Tab és Környéke Evangélikus Egyházközség központját jelenti. Itt található a lelkészi hivatal, a gyülekezeti levéltár és a lelkészlakás is – mondta Arató Lóránd evangélikus lelkipásztor. – Lélekszám tekintetében ez a legnagyobb hozzánk tartozó gyülekezet, közel 400 tagjával. Ezt követi a bábonymegyeri leánygyülekezet, majd a lullai, torvaji, bedegkéri, somogymeggyesi és somogydöröcskei szórványgyülekezetek, amelyek istentiszteleti hellyel rendelkeznek, és ahol vannak rendszeres alkalmak. Ezen kívül még 16 település tartozik hozzám: Kánya, Kára, Kapoly, Miklósi, Nagyberény, Nyim, Som, Ságvár, Sérsekszőlős, Somogyegres, Somogyacsa, Szorosad, Tengőd, Törökkoppány, Zala, és Zics.
– Milyen a hívek aránya, ha a települési korfát nézzük? Gondolom, az idősebb korosztály van túlsúlyban.
– Jól érzi, a legtöbb gyülekezeti alkalomra jellemző, hogy az idősebb korosztály van jelen, viszont nem panaszkodhatom. Főleg Tabon sok a fiatal. Több mint ötven gyermek részesül jelenleg is evangélikus hitoktatásban. A felnőtt bibliaórákon többnyire idősebb testvérek vesznek részt, viszont az istentiszteleteinken minden korosztály képviselteti magát.
– Kik a segítői?
– A lelkipásztori és a szervezési munkát feleségemmel együtt végezzük, amelybe segítséget kapunk még Nagy Petra Eszter munkatársunktól, akit a Magyar Falu Program keretén belül foglalkoztatunk, mint programszervezőt. Mivel feleségem 2018-ban szülési szabadságra ment, így a hitoktatói munkához segítőt kerestünk, akit meg is találtunk Csontos Jánosné presbiterünk személyében, aki korábban óvodavezető volt Tabon.
– Miért imádkozott az újévi istentiszteleten?
– Azért, hogy minden törekvésünket, munkánkat, igyekezetünket áldja meg teremtő Istenünk és járjon velünk ez esztendő útján, ahogyan Túrmezei Erzsébet diakonissza ezt megfogalmazta egyik énekében: „Jézus Krisztus Mesterünk! Mint ígérted légy velünk. Bárhova hív a munka adj áldást, áldást utunkra.”
– Milyen programok várják a gyülekezetet ebben az esztendőben?
– Elsősorban a szokásos alkalmainkat említeném, amelyek fontos elemeit alkotják gyülekezetünk életének. A megszokott, heti alkalmainkon túl nagyheti sorozatot tartunk, az elmúlt évekhez hasonlóan, virágvasárnap estétől nagyszombat estéig. Pünkösdhétfőn gyülekezeti napra várjuk a híveket, mindig valamelyik másik gyülekezetünkben, így idén Somogydöröcskén szervezzük meg ezt az alkalmat, amelyet parókiaszenteléssel kötünk össze, hiszen a Magyar Falu Program keretén belül sikerül felújítani az ott üresen álló parókiát, melyet a későbbiekben táboroztatásra szeretnénk használni. Június utolsó hetében megtartjuk napközis hittantáborunkat Tabon, adventben pedig a hagyományainkhoz kapcsolódó ökumenikus adventi zenés áhítatokat. Mivel az idei év az evangélikus egyházban – a katolikusok által szervezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódóan – az úrvacsora éve, szeretnék előadásokat és egyéb alkalmakat tartani, amelyek kifejezetten az úrvacsora szentségére koncentrálódnak.
– Milyen érzésekkel lép be a szociális otthon lakói közé?
– Hálás és örömteli szívvel gondolok vissza arra a 2013-as őszi eseményre, amelyen én is részt vehettem. Felszentelték az otthon kápolnáját. Sokunk szívébe vésődtek elődömnek, Szigethy Szilárd lelkésznek a szentelési ünnepségen mondott szavai: „Most már négy temploma van városunknak”. Én magam is így tekintek erre a kápolnára, és az otthonban végezendő lelkipásztori munkára, azzal a különbséggel, amely a csodája és szépsége is egyben ennek a negyedik templomnak, hogy nemcsak én végzek itt szolgálatot, hanem a katolikus plébánossal és a református lelkipásztorral karöltve, felváltva vagy közösen szolgálunk.
– Ön remekül gitározik és énekel, amellett, hogy kiváló szónok…
– Közel húsz éve tanultam meg gitározni, még az Arad melletti Fazekasvarsándon. Azóta nem telik el úgy egy hét sem, hogy ne használnám ezt a hangszert, hittanórán vagy más gyülekezeti alkalmon. Ezt a talentumot igyekszem is kamatoztatni, mégpedig úgy, hogy másokat gitározni tanítok. A gitáros zenével egyébként a fiatalok is megszólíthatók.
– A hit ott csírázott már a családjában vagy kései megtérő?
– Már gyermekként keresztény neveltetésben volt részem. Rendszeresen jártunk családommal templomba, vasárnapi gyermek-bibliaórákra és egyéb alkalmakra, amelyeket az aradi és a fazekasvarsándi evangélikus gyülekezetekben tartottak. Több evangélikus lelkész van a családban, példaképként tekintek rájuk. Mindig is szerettem a gyülekezeti közösséget. Már kamaszként is ifjúsági alkalmakat tartottam, igyekeztem megszólítani kortársaimat.
Nem telik el úgy hét az életében, hogy ne venné kézbe a hangszerét.
Élő közösségek templomai
Arató Lórándot az Európa-szerte tapasztalható templombezárásokról is kérdeztük. Úgy véli: ennek sajnálatos oka a hívő keresztények számának csökkenése. Egy templomot akkor zárnak be, vagy adnak el, ha arra már nincs igény. Éppen ezért többek között az is fontos feladataink egyike, hogy keresztény értékeinket őrizzük, templomainkat tiszteljük és élettel, élő közösségekkel töltsük meg.