Öröm a barangolás a szöveg sűrűjében

Bevallva, bevallatlanul, igazán büszkén lehetünk elfogultak Komáromi Gabriellával kapcsolatban, akinek kritikai, esszéi, elemzései, gyermekirodalomban korszakos eredményeket elérő munkássága, a Lázár Ervin életművének feltárása kulturális életünk meghatározó részét képezik. A Kaposvári Egyetem korábbi tanszékvezetője, egykori kari főigazgatója most számára is merész lépéssel, eddig megjelent könyveivel, tudományos munkáival, kutatási publikációival szemben új műfajokban is próbára tette magát.

Ezúttal szépprózai kötetbe rendezte, mint írja „félperceseit” a Pro Pannónia Kiadói Alapítvány jóvoltából. Az Emlékeim diribdarabjait Örkény István iránti tiszteletből nevezi így a szerző. Valójában a harmincöt kimunkált és életszakaszokhoz gondosan igazított írás egyike sem félperces szöveg. Megjelentetésüket a 2017-ben elhunyt Tarján Tamás emlékére ajánlja a szerző, akiről feleleveníti, hogy az első néhány novellát irodalomtörténész barátjának felkérésére írta, mert a 2012-es könyvfesztiválon moderátorként bírta Komáromi Gabriellát a műfajpróbára. A szövegkaland olyan jól sikerült, hogy Tarján Tamás megkérte, írjon egy kötetnyit belőlük, ha ideje engedi.

Most engedte. A Gáspár András díszlettervező, festőművész borítótervével megjelent kötet elbeszélések, úti leírások, családi emlékezések, könnyedebb novellák esszenciája, amit természetesen legtöbb helyen gondos kutatómunka alapoz meg, néhol pedig az az életderű tesz kellően lággyá a legnehezebb emlékfoszlányok között is, mely a szerzőt annyira jellemzi, amikor az ok-okozati egyszerűség önmagában szépséget rejthet számára. A 144 oldal az elejétől a végéig élvezetes olvasmány azoknak, akik kíváncsiak. Történelemre és irodalomra együtt például. Hogy miként élt, lüktetett Kaposvár, vagy a nyugati határvidék néhány évszázada az országgal, a fővárossal, hogyan fonja át az ember, a családok sorsa a századelőtől kezdve a világégéseken, forradalmakon, rendszerváltáson keresztül máig a mi közös valóságunkat. Hősök, szépségek, bonvivánok, mesterek és tanítványok, nagy utazások és remek útitársak, meghatározó történelmi pillanatok, legendás szerzők, előadások kerülnek elénk újból egy másik szemszögből, amit mindenképpen érdemes megvizsgálni, újraolvasni, újraértelmezni, hogy tudjuk, kik is vagyunk, kik is lettünk valójában.

Műfajpróbára kérte irodalomtörténész barátja, ebből született meg a kötet

Öröm a barangolás a szöveg sűrűjében

A most azonnalisága, a ma csupa kijelentőmondat, csupa vélemény, ahol mindenki beleszórhatja (és szórja is) az igazát a másik képébe, ha akarja, ha nem. Terjengnek, burjánoznak, őrjítenek ezek az igazságok. És nem mondanak semmit. Komáromi Gabriella új kötetét végigolvasva újra ráeszmélhetünk, mennyire szeretjük azokat a szerzőket, akik tömör, sűrű szavakkal, a jelzőkkel bölcsen bánva írják le az élet legapróbb rezzenéseit és a hatalmas tragédiákat is. Elsőre talán kopognak ezek a gazdag mondatok, rátelepszenek a gondolatra, s végül a lélekbe írják magukat ahogyan vidámságról, örömről, megismerésről, fájdalomról, szerelemről, elengedésről mesélnek.