A jó dada melegszívű és puha, akihez mindig oda lehet bújni

Takaros családi ház teraszán folyik a szó, a faluszélről a „mérei” dombok integetnek. Az óvodából hazatérve itt érzi legjobban magát, meg a „hegyen”, ahol férjével megtermelik a családnak valót. A lassan nyugdíjba készülő, „csupaszem” asszony elkötelezett, gyermekközpontú, példamutató munkáját a tanév végén elismerő oklevéllel jutalmazta Varga László megyés püspök.

Öt éve dolgozik az óvodában Pap Lászlóné, ahova a kaposmérői oviból került, és cseppet sem bánja, hogy a legkisebbek között telt el fél élete. A kitüntetett dajka egy hatgyerekes, csomai cigány család szülötte; kercseligeti származású édesapja postai kézbesítő, berzencei gyökerű édesanyja takarítónő volt. Ügyes kezű, dolgos emberek, akik nagy szeretetben élve mindent előteremtettek gyerekeiknek. A hitet is, mint illatos, meleg kenyeret, a szülői házból hozta magával. Mindig nagy segítségére volt élő istenkapcsolata, főképp akkor, amikor származása miatt tettek rá megjegyzést, de akkor is, amikor édesanyja agyvérzése miatt, akit ápolni kellett, nem folytathatta tanulmányait a Munkácsy gimnáziumban. Helyette a MÁV dombóvári kirendeltsége várta, ahol vasúti szakvizsgát tett, és 1996-ig hivatalsegédként dolgozott. Amikor Tamás után megszületett második fia, Gábor, már nem szeretett volna éjszakai műszakot vállalni, inkább konyhalánynak állt be a mérői iskola konyhájába, ám rövidesen Miovecz János igazgató azzal hívatta: szerinte jobb helye lenne az oviban, dadaként.

Beiratkozott a dajkaképzőbe, s örült, hogy kicsik között lehet. 15 év után jött be Kaposvárra; azt szerette volna, ha egyházi intézményből megy nyugdíjba. Érzett magában arra is erőt, hogy evangelizáljon. Gyereket, szülőt, talán még munkatársakat is…

– Ebben is – mint ahogy mindenben – Isten szándéka mutatkozott meg – jegyezte meg. – A Bibliában azt olvashatjuk: az istenszeretőknek minden a javukra válik, de Jézus egy helyütt így szól: Engedjétek hozzám a kisdedeket! Én is magamhoz engedem ezeket az aranyos csöppségeket, megölelgetem őket, és mindig meghatódom ragaszkodásukon, őszinteségükön, s azon, ahogy szeretni képesek.

Azt mondja: a jó dajka legyen melegszívű és puha, akihez mindig oda lehet bújni, ám emellett legyen következetes is. Úgy legyen jelen az óvodában, mintha saját fiát-lányát szeretgetné, tanítgatná. Bár katolikusnak keresztelték, 24 éves kora óta a református gyülekezetbe jár. Azt vallja: egy az Isten, az a lényeg, hogy gondolattal, szóval és cselekedettel egyaránt tegyük a jót, és háztetőkről hirdessük, mit fülbe súgva hallottunk. Aki ismeri Etelkát, az tapasztalhatta: meglehetősen karakán. Vallási téren is. Állítja: hitünket csak így érdemes élni. A langyosat kiköpi az Isten.

Szüleitől eredő igazságszeretete, harcos kiállása a nemes ügyekért, szókimondása olykor meghökkenti ugyan a környezetében lévőket, ám el is gondolkodtatja őket. Tudják róla: egyenes jellem. Neki nem gumiból van a gerince. A jó, a nemes és a szép „megszállottja”, és hisz a szeretet erejében. Lehet, hogy kicsit avíttasnak tűnik ars poeticája, de vállalja. A megjegyzéseket is tűri, amit erős hite miatt kap olykor.

– Talán azért lehetek némelyek szemében fura szerzet, mert gyakorló vallásosként, s nem „vasárnapi keresztyénként” élek, így van istentapasztalatom, és az Úr kellő tisztánlátással is megajándékozott. Az meg vitathatatlan, hogy neki köszönhetek mindent, és erről másoknak is örömmel mesélek. Mint ahogy azt is elújságolom, hogy Varga püspök atya napi facebookos bejegyzéseit – apró lélekmorzsáit – nyomban megosztom másokkal.

Etelka szívesen szaval egyházi és világi rendezvényeken. Petőfi, Ady, József Attila és az erdélyi költők a kedvencei, de énekelt a gyülekezeti kórusban is. – Érdekes ennek a kórusnak a története – árulta el. – Amikor Tamás fiam a kántorképzőbe járt Pápára, az első év után Márkus Mihály akkori református püspök azt adta házi feladatul a növendékeknek, hogy hozzanak létre egy kórust a saját gyülekezetében. Fiam ezt komolyan vette, és az akkori lelkész asszony, Michna Krisztina már az istentisztelet végén hirdette a közösségnek. Így lettünk Tamással alapító tagok. Istentiszteleteken, próbákon és fellépéseken is átélhettük: aki énekel, az kétszeresen imádkozik.

Kincsként őrzi Jókai Anna levelét

Nagy becsben őrzött levél kerül elő a fiókból. Feladója Jókai Anna, címzettje Pap Lászlóné. Megtudom: a megyei könyvtár egyik író-olvasó találkozóján a jobboldal ikonikus alakja hazáról, hitről, megmaradásról, irodalomról szóló tanítása olyannyira szívéhez szólt, hogy kényszert érzett a verselésre – így rögzítve az élményt. Versét elküldte Jókai Annának, aki postafordultával mondott köszönetet a szép gondolatokért. Etelka egyébként a mérői közéletből is kivette részét. Egyszer például Papp Lajos szívsebész-professzor előadását szervezte meg, s mondott verset a találkozón. Sikere volt mindkettőjüknek. Így van ez, ha Pap(p)ok találkoznak…

Két felnőtt fiú

Papnénak felnőtt fiai vannak; Tamás a Pécsi Református Gimnázium egyházi ének-zene tanára és karnagya. Gábor – hiába szerzett geodéta végzettséget az egyetemen –, mozdonyvezető édesapja nyomába lépett. Már gyermekként megcsapta a mozdony füstje, s senki sem beszélhette le erről a pályáról.

Az istenszerető embereknek minden a javukra válik