Alkotói titkokat osztott meg Lackfi János a kaposvári kollégistákkal

– A kollégium médiaszakköröseivel az 1600-as évektől napjainkig szinte végig vettük az „egysoros költészetet”– mondta Nagy Brigitta, a kollégium magyar szakos tanára. Ő szervezte a rendkívüli irodalomórát. – A diákokkal már mi is megpróbálkoztunk a műfajjal – tette hozzá. Ez a tevékenységük adta az ötletet, hogy egy mai író-költő tartson nekik, és a többi érdeklődőnek „szakmai továbbképzést”, amelynek kapcsán a diákok előre megfogalmazták, és elküldték kérdéseiket. Arra számítottak, hogy fény derül az alkotói siker titkára.

– A kitartás faktor a fontos – árulta el az egyik titkot Lackfi János. – A művészek lehet, arról híresek, hogy nem szeretnek munkát fektetni a sikerbe, pedig az oda vezető út munkával van kikövezve – tette hozzá. – Húszévesen megnősültem. Amikor az egyetemista társaim bulizni mentek, én siettem haza a fürdetésre. Bizony, előfordult, hogy vacsorára csak egy fej vöröshagyma jutott, de mindig láttam a célt, amiért érdemes volt keményen dolgozni – mesélte a hatgyermekes apuka a kezdeteket a gyerekeknek. – Mindig arra törekedtem, hogy magam miatt közöljék, vagy éppen ne közöljék egy írásomat, ne pedig azért, mert valakinek a valakije vagyok – tette hozzá. A diákok az ihlettel kapcsolatosan is kérdésekkel bombázták alkalmi tanárukat.

– Az ihletet inkább ötletnek nevezném – mondta Lackfi János. – Nem kell nagy érzelmekről írni, a legjobb témákat hétköznapi élet hozza elénk. Bevallom, „füzetmániás” vagyok, mindig van nálam egy, amibe jegyzetelhetek, ahogy jövök-megyek, felírom, amit látok-hallok, amolyan ötlettárként használom – árulta el újabb titkot az alkotófolyamatról. Kitért arra is, miként kell fogadni a kritikát, és kiét érdemes elfogadni.

Felhívta a gyerekek figyelmét a napokban megjelent új könyvére is, amelyben gyakorlati válaszokat találnak arra a feltett a kérdésükre is: Hogyan írjunk verset?