Felesége csavarta ki a szobrász kezéből egykor a festőpalettát

A másik meghatározó dolgot számára mind a mai napig a hit jelenti, amelyet a mélyen vallásos szülei már gyermekkorában beléplántáltak. Nagy szeretetben nőtt fel, és bár szegények voltak, ebből alig érzett valamit. Szellemi fejlődését az ugyancsak dúzsi származású, de a kaposvári Táncsics-gimnáziumban tanító, hat nyelvet tudó nagybátyja, Kling Ádám segítette. Ötéves koráig csak németül beszélt, az iskolakezdésre azonban megtanult magyarul, mint ahogy a középiskola előtt, egyetlen nyáron oroszul is.

– Jó tanuló voltam, a legkedvesebb tantárgyam a magyar és az ének volt. A szüleimtől jó zenei hallást és énekhangot örököltem, de a nagybátyámnak is szép hangja volt, akivel gyakran énekeltünk együtt – emlékezett a diákévekre a szobrászművész. Elmondása szerint színész vagy táncdalénekes szeretett volna lenni, amikhez az alapokat a színjátszó szakkörben szerezte. Habár humán beállítottságú volt, a Táncsicsban mégis reál tagozatra került. Itt szerette meg a műszaki rajzot is, amelynek a későbbiek során nagy hasznát vette. Ennek ellenére még mindig a színészi pálya vonzotta, ezért érettségi után a színiakadémiára jelentkezett. A második rostán esett ki. Ezt követően rövid ideig a Csiky segédszínészeként dolgozott, miközben az érdeklődése egyre inkább a művészetek, elsősorban is a festészet felé fordult.

– Nagyon szerettem olvasni, és egy alkalommal a Vincent van Gogh életéről szóló könyv is a kezembe került. Az abban olvasottak annyira megragadtak, hogy ettől kezdve sorra vásároltam a képzőművészek életrajzi albumait – folytatta a múltidézést Kling József. Huszonkét évesen megnősült, felesége pedig nem csupán hűséges társa immár több mint fél évszázada, de a művészi kibontakozásában is a legkomolyabb támogatója volt.

– Már a kezdeti próbálkozásaimat is nagy figyelemmel kísérte. Amikor az olvasmányaim hatására úgy döntöttem, hogy festő leszek. Az első munkámat, egy madárijesztőt is ő zsűrizte. – Na, ebből elég is volt – hangzott a rövid szakmai értékelés a kép láttán, majd összeszedte a felszerelésemet és a kukába dobta – idézte fel mosolyogva a sorsfordító időszakot az alkotóművész. A rövid festői pályafutása után a szobrászat felé vette az irányt. Párjával gyakran járták a horhókat löszbabákat gyűjtve. Ezeket otthon elkezdte formázni, egyre jobban elmélyült az alkotói munkába. A felesége észrevette benne a tehetséget, biztatására kereste fel Bors István szobrászművészt Kaposváron, akinek a segítségével elindult a művészi kiteljesedés útján. Egy ideig agyagból gyúrt emberalakokat öntött gipszbe, majd egy villányi művésztelepi látogatás után felszínre tört belőle a gyermekkori rajongás a kövekért, és attól kezdve a mai napig kővel dolgozik.

– A mesterfogásokat kiváló alkotóktól lestem el, a képzőművészeti főiskolát is magán­úton végeztem Budapesten, ahol Somogyi József és Kiss Sándor szobrászművészek lektorálták a munkáimat. Talán huszonöt éves lehettem, amikor önálló útra tértem, a Jóistentől kapott tehetségem ekkor bontakozott ki igazán – vallotta az alkotóművész. Eleinte tiszta, szépen megmunkált, harmonikus alkotások kerültek ki a kezei közül, majd a kilencvenes évektől az isteni és a világi dolgok egységét megjeleníteni kívánó, tömbszerű kultuszszobrokat készít.

Megnyugtatja a választott hivatása

Kling József életét mind a mai napig két dolog tölti ki: az alkotás és a hitélet gyakorlása. A mai napig azt vallja, hogy a szobrászat nem csupán munkát jelent számára a mindennapokban, de hivatása is egyben, amely megnyugtatja és feltölti egyszerre. Feleségével rendszeresen látogatja a vasárnapi szentmiséket, de az Őrangyalok ének- és zenekarban is énekel. Tizennyolc évig a Nagyboldogasszony templom irodavezetője is volt.

Három gyermeket neveltek fel és három felnőtt unokájuk van.