Gyilkost keres a Balatonnál a kaposvári anyuka

– Elég későn kötött ki az írásnál, honnan jött a késztetés?

– Az első diplomámat irodalomtudományból szereztem, bölcsészetet végeztem Pécsen. Először színházkritikákat írtam az egyetemi éveim alatt az egyetemi lapban, aztán nagyon sokáig parkolópályára került bármiféle írás, mert miután elvégeztem a jogi egyetemet, született 3 gyermekem. Előbb jogi pályán dolgoztam, aztán pár éve balatoni apartmanok kiadásával kezdtem foglalkozni. Ez fizikai és adminisztratív elfoglaltság, de hagyott annyi időt és szellemi kapacitást, hogy elkezdtem az írással komolyabban foglalkozni. Péterfy Gergely kreatív írás kurzusára iratkoztam be, és hamar pozitív visszajelzéseket kaptam.

– Végül a Covid vezetett gyilkossághoz, jól tudom?

– Az első lezárások idején a Facebook-oldalamon kitettem egy kriminovellát, de eleinte nem volt tervben a folytatása. Ez egy gyilkosság leírása volt, szerepelt benne tettes és áldozat, de nem gondoltam, hogy hosszabb történetet lehetne írni belőle. Aztán többen érdeklődtek a folytatásról, és egyszer csak engem is elkezdett érdekelni ez a két ember, hogy kik ők, és miért történt velük mindez. Péntek esténként gépelgettem a folytatást, 15 héten át tartott. A végén sokezres olvasótábora lett, és megkeresett egy kiadó. Elfogadtam az ajánlatukat, és így bővült a történet, amely a Balaton nyugati medencéjében játszódik, és a könyv címe Légy/ott lett.

– A balatoni helyszín is alakította a szálakat?

– Azóta a folytatást írom, mert az a tervem, hogy ez egy folytatásos történet legyen. Balatoni krimi, a blogomnak is ez a címe. Hasonlóan a német Heimatkrimi-hez, ez is konkrét helyszínhez kötődik, és cselekmény szorosan összefügg a helyszínnel. Amit most írok, az a déli parton játszódik. Siófok, Széplak, Kőröshegy, Szárszó ad otthont a műnek. Ugyanaz a főhős, egy 40-es egyedülálló rendőrnyomozó, ő a kapocs a történetek között.

– Nagy kérdés volt, hogy be merek-e vállalni egy női nyomozó figurát, mert többnyire a férfi nyomozók sikeresek, akár a skandináv krimikben vagy a krimik noir vonalában. A nyomozás macsós, maszkulin dolog, ehhez képest itt van egy esendő nő, akinek egy csomó olyan trauma van a múltjában, amit nem igazán sikerült feldolgoznia. Problémája van az alkohollal, nem igazán tud kötődni, sérült és hibákat is elkövet, mégis úgy tűnik, hogy szeretik az olvasók.

– Önt mi ragadta meg ebben a műfajban?

– A krimikből írtam a szakdolgozatomat a bölcsészkaron. Mindig érdekelt a műfaj, mert sok szépírónk próbálkozott vele. A krimi nagyon kötött, stilárisan sok olyan dolog van, amit bele kell tenni, mert anélkül nem működik. De közben egy olyan műfaj is, amely alkalmas arra, hogy egy csomó fontos társadalmi problémáról beszéljen. Másrészt lehet vele játszani, és számomra az tetszik benne, hogy rendkívül kreatívan lehet hozzányúlni. Ahány krimiszerző, annyi helyre tudja helyezni a fókuszt. Mindenkinek a saját személyiségéből fakadóan máshol van a hangsúly.

– Mit gondol a hazai krimikről?

– Sok a magyar krimi, de nincs egységes szemlélet. Van rá szándék, hogy legyen magyar krimi, mert sok kortárs magyar krimiszerző van, de nem lehet találni közös pontot ahhoz, hogy el lehessen mondani, ilyen a magyar krimi. A skandináv krimi megteremtését egy nagyobb régióra, több országra kiterjedő ügynökség végezte, sok állami forrást vontak be, hogy ezt a fogalmat megalkossák. Északon rengeteg a szerző, már a harmad-negyed vonalasokat is megjelentetik, mert ha ráírják egy kötetre, hogy skandináv krimi, az egy brandet jelent, és eladja magát. A mai magyar krimiszerzők sokszínűek, mindenki a saját vonulatát képviseli. Én kezdőként léptem ebbe az előtérbe, de azt magam is látom, hogy vannak kezdeményezések, a hazai krimiirodalom összefogására. Hogy ezen belül a balatoni kriminek van-e létjogosultsága, megmaradhat-e a piacon, azt majd az olvasók döntik el.

A lélektani motiváción van a hangsúly

Szlavicsek Judit szerint egy férfi szerző, akinek rendőri múltja van, inkább a nyomozást helyezi előtérbe, más szerzők extrém bűnügyek felé fordulnak, vagy a bírósági szakaszra koncentrálnak. Számára a lélektani motivációk a fontosak, erre fókuszál. – Nem szeretnék extrém, brutális, bestiális bűnügyekről írni. Sokkal inkább a lélektan érdekel, hogy hétköznapi emberekben és helyzetekben hogyan születhet meg egy bűn­ügy, és a környezet hogyan reagál erre – mondta.