A kaposvári színész főszerepet kapott a West Side Storyban

– A jéghokitól elég távol áll a művészet, hogy jött össze ez a kettő?

– Mozgékony, élénk gyermek voltam, ezért annak idején azt mondták rám, hogy ez a gyerek sportolni fog. Valóban rengeteg sportot kipróbáltam, aztán jött egy égi sugallat, hogy létezzek a pódiumon. Miután így gellert kaptam, elhatároztam, hogy a korcsolyát szögre akasztom, és kipróbálom a művészetet.

– Közbejött azonban a metálzene, ha jól tudom.

– A sportot befejezve elkezdtem verseket mondani, énekelni, s ezzel együtt jött a metálzenekar. A Munkácsy-gimiben volt egy sulizenekarunk, amelyik fellépett a szülők-nevelők bálján vagy évnyitón. A Munkácsy Zenei Műhelyből nőtt ki a zenekar, mert azt gondoltuk, hogy lépjünk tovább, és játsszunk az iskola falain kívül is. Így született a saját projekt, ami a metál stílust képviselte. A városon belül sok helyen fel tudtunk lépni, játszottunk egyetemi napokon és gólyatáborban. Az egyetem jóvoltából egyszer eljutottunk a Szigetre is. Édesanyám ugyanis a Kaposvári Egyetemen dolgozott, így el tudta intézni, hogy fellépjünk a Szigeten az egyetem színeiben.

– A kemény zene után nagy váltás volt a színház?

– Ha nem lett volna metálzenekarom, lehet, hogy nem lettem volna ennyire fogékony a zenei műfajokra. De ettől függetlenül érkezett az ihlet, ami a színház felé terelt. Az történt, hogy elvesztettem a nagypapámat. Ő nem volt művészember, de a lexikális tudása nagy volt, és szerette a művészetet. Azt éreztem, hogy a színházon keresztül jobban megismerhetem a nagyapámat, és követni tudom, amit ő képviselt. Úgy éreztem, hogy ezzel tartozom neki.

– A színészetet előbb tanulni kellett, ez hogy ment?

– A Munkácsy-gimnázium után felvételt nyertem a Kaposvári Egyetem színészképzésébe. Csak jót tudok mondani erről az időszakról, hiába támadják szóbeszédek akár a szakmán belül is. Persze hogy ehhez kellek én, mert én soha nem a botrányt nézem, hanem mindent pozitív oldalról közelítek meg. Nekem dús és örömteli volt az időszak, amit eltöltöttem itt. Amikor felvettek minket, az osztályfőnökünk, Uray Péter kijelentette, hogy egészen harmadévig nem enged ki minket színházakba, hiszen fontos, hogy kialakuljon mindenféle játékmód, koncentráció, beszéd- és mozgáskészség az emberben. Ennek ellenére úgy alakult, hogy már másodévben játszottunk a Nemzeti Színházban a János vitézben. Utána aztán Vidnyánszky Attila megkérte az egész osztályt, hogy dolgozzunk vele a Don Quijote-ban. Nekem volt lehetőségem egyedül is játszani előadásokban, ez a Szinbád volt, illetve a Zsótér Sándor rendezte Galilei élete. Kezdetben csak kis szerepeim voltak. Utána elkerültem Kecskemétre, ahová az ifj. Vidnyánszky Attila által rendezett Rómeó és Júlia előadásunkat vittük. Ott látott a kecskeméti színház vezetősége és felajánlották, hogy hosszú távon dolgozzak náluk. Így alakult, hogy 2016 óta a kecskeméti színház tagja vagyok. Szépen megjártam minden lépcsőfokot, és a későbbiekben megbíztak nagyobb szerepekkel.

Az érzelmeken keresztül lehet megérteni, mi miért történik

Koltai-Nagy Balázs mostanra jutott el odáig, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékokon eljátszhatta a Breinstein által írt West Side Story főszerepét. Július elsején kezdték el a próbákat a Papp László Sportarénában. Augusztus 6-án érkeztek Szegedre, és babona ide vagy oda, péntek 13-án volt a premier. Amikor az élményeiről kérdeztük, a fiatal kaposvári származású színész kifejtette, hogy a nagy zeneszerző borzasztóan alapos volt, dramaturgiailag is kiválóan megírta a művét. Minden zenei motívum tökéletesen kifejezi azt a lelkiállapotot, amelyben a karakter éppen van. A szerző alapossága miatt nem volt nehéz dolga, állítja Koltai-Nagy Balázs, az azonban nem volt egyszerű feladat, hogy mély érzelmeket kellett kibontania magából. Szerinte el lehet énekelni nagyon szépen a darabot, de csak az érzelmeken keresztül értheti meg a néző és a színész, hogy mi miért történik a műben.