Helyére került Takáts Gyula dedikált disszertációja

A kaposvári Takáts Gyula-emlékházban rendezett honismereti találkozót és tartotta meg éves közgyűlését a mintegy hatvan tagot számláló Somogy Megyei Honismereti Egyesület. Gálné Jáger Márta, az egyesület elnöke és Halász Lászlóné, az emlékház vezetője köszöntötte az egyre magasabb átlagéletkorú személyekből álló civil szervezetet, amely régóta missziónak tekinti a helytörténetírást.

Elhangzott: a pandémia idején is több kötet született; köztük Lesz Gyula nyugalmazott iskolaigazgató megrendítő erejű könyve Kaposfőről, melyet a német nemzetiségi önkormányzat adott ki, a csurgói Horváth József, a kisváros egykori alpolgármestere pedig magánkiadásban jelentette meg családtörténetét a már nem létező település, Kisdörnye címmel.

Hogyan írjam meg családom, illetve életem történetét? Erről beszélt Varga Róbert nyugalmazott könyvtárigazgató, aki kutatást végez somogyi gyökereiről, illetve Tóth Károly, aki állami gondozásban nevelkedett, és Lelencgyerek voltam címmel kiáltotta világgá fájdalmát. Gálné Jáger Márta arra kérte az egyesület tagságát, hogy mielőbb vessék papírra önéletrajzukat, összegezzék eddigi munkáikat, hogy egy gazdag, ifjú kutatók, tanárok, (hely)történészek számára is remekül hasznosítható adattár álljon össze, hiszen a honismereti tevékenység olyan, mint cseppben a tenger.

Bogdán Tibor nyugalmazott főorvos az emlékháznak ajándékozta Takáts Gyula Kossuth-díjas író, költő, műfordító, Kaposvár, Tab és Balatongyörök díszpolgárának Nagyberekről írt, s Vörös József balatonberényi plébánosnak dedikált doktori disszertációját. Az egyesület elnöke – munkájuk elismeréseként – az Országos Honismereti Szövetség díszoklevelét adta át Varga Róbertnek és Bogdán Tibornak.