Szerelmes versekből kötött koszorút a Radnóti-díjas háromfai költő

Háromfán született Kerék Imre– melynek díszpolgára is lett –, és a Rinya-part volt eszmélésének fő színtere. A Pécsi Tanárképző Főiskola előtt egy évig a Somogyi Néplapnál újságíróskodott. Soha nem volt idegen tőle a paraszti, kisvárosi lét, s verseihez örök ihletadó marad a Zselic, az asszonyszelídségű dombokkal szabdalt, igéző somogyi táj, a szerelem, az erotika. Közelmúltban megjelent, Szapphó koszorúja című kötetében nemcsak a 2600 éve született, máig elevenen ható Szapphónak állít emléket, hanem feleségének is, s bár eltemette asszonyát, a szomorúság soha nem kopik ki szívéből. 

A görög költő által ihletett versekből – vagy amire a szerző keresztelte azokat: hangzatkákból – harminckettőt kötött csokorba. Ezeket olvasva valóban úgy érezzük, mintha „dór oszlop előtt zöngeni kezd egy költemény, s a lombokkal együtt reszketésbe kezd (istenek átka-kegyeltje) e lélek, e test ha hiába várja a Kedvest” – ahogy Németh István Péter írta „könyvjelzőjében”. Kerék Imre legújabb kötete – melyben köszönetet mond a kaposvári Hegedüs György fotóművésznek a képekért, illetve a nyomdai koordinációért –, nemcsak hódolatteljes főhajtás az elvesztett társ, Ilona emléke előtt, hanem számvetés és nosztalgikus búcsúzás is az élet megannyi szépségétől, örömétől. Az időmértékes verselést indulása óta oly nagy kedvvel választó Kerék szerelmes verseinek legújabb válogatását az utószóíró Németh István Péter zengő költemény-füzérnek tartja, amelyeket „akár egy tizennyolcadik-tizenkilencedik századi költő is írhatott volna, aki Csurgón Csokonai legjelesebb tanítványainak egyike volt. 

A Kiskun Helikon Kiadó gondozásában megjelent, könyvészetileg is figyelemre méltó, tenyérnyi kötet szerzője néhány éve Aranylen című kötetét Kaposváron a Takáts Gyula Emlékházban mutatta be a Berzsenyi társaság kérésére. Több mint két tucatnyi kötettel a háta mögött Kerék Imre akkor arról beszélt: a tisztánlátáshoz elengedhetetlen a tudás. Nagy élettapasztalatot adott számára a kertészeti vállalatnál eltöltött időszak éppúgy, mint a sörgyári szalagmunka, de elmélyült a természettudományokban éppúgy, mint a magyar, az orosz és a világirodalom történetében, de a kamaszkori horgászatok és a Rinya-parti krumplisütések is gyakran feltörnek emlékeiből. 

Fotó: Hegedűs György