A sors hozta vissza Somogyba a fővárosból, és sohasem bánta meg

– Budapesten született, s az Állatorvostudományi Egyetem elvégzése után Kaposvárra került. Gondolom, pályaorientációjában közrejátszott, hogy édesapja, Kovács Ferenc is állatorvos volt… 
– Igazi nagyvárosi lányként nőttem fel. Nagyon szerettem Budapesten élni, élveztem minden lehetőséget és szépséget, amit a főváros nyújthat egy fiatalnak. Általános iskolában, majd gimnáziumban is kedveltem a kémiát, vegyészmérnök szerettem volna lenni. Édesapám buzdítására nyaranta elmentem dolgozni az Állatorvostudományi Egyetemre, aminek akkor rektora volt. A kocka el volt vetve… 

– Erős fogódzót adott a család? 
– Jó tanuló voltam, mert úgy éreztem, nem hozhatok szégyent szüleimre; a kötelességtudat nem okozott nehézséget, mert szerettem tanulni. Tartalmas és szép életet élő szüleimtől tanultam azt, hogy mindent lehet „még jobban” csinálni, és hogy erre mindig törekedni kell. Sajnos már egyikük sincs köztünk. Habár nővéremmel városi lányokként nőttünk fel, vérünkben van a vidéki életforma szeretete. Engem a sors – vagy inkább a lehetőség – visszahozott Somogyba, ahonnan szüleim származtak. Guba Sándor főigazgatótól kaptam meghívást, s azóta is itt vagyok, és sosem bántam meg. Guba Sándor korai halála nagy veszteség volt, ám Horn Péter és Baka József vezetésével a főiskola hamarosan egyetem lett és harmonikus fejlődésnek indult. Végigjártam a ranglétrát, és minden lépésemnél élvezhettem e két vezető támogatását. 

– 2019–2020 között a Kaposvári Egyetem rektoraként dolgozott, amikor villámcsapásként ért bennünket a hír: átalakul az egyetem. Az utolsó diplomaosztón könnyeivel küszködve, megrendülten beszélt... 
– 2019-ben nagyon határozott elképzelésekkel pályáztam meg a Kaposvári Egyetem rektori székét. Őszintén hittem abban, hogy egy „kis” vidéki egyetemnek van önállóan is létjogosultsága, sőt, sokkal összetettebb a küldetése, mint egy gazdaságilag fejlett régióban lévő nagy intézménynek. Fájt, hogy érdemben szinte elindítani sem tudtuk azokat a fejlesztéseket, átalakításokat, amelyeket terveztünk. Nehéz időszakon vagyunk túl, hiszen átéltünk két integrációt, egy alapítványi átalakulást, és mindezt egy járvánnyal is sújtott időszakban. Azt hiszem, megérdemeljük, hogy egy konszolidáltabb és békésebb időszak következzen. 

– Érzékelhető, hogy a MATE Kaposvári Campusa csöppet sem lett népszerűtlen, sőt… 
– Tudatosan kell dolgozni azon, hogy az egyetem akkori sokszínűsége megmaradjon és hogy ezt folyamatosan kommunikáljuk. Valóban új lehetőségek nyíltak meg a somogyi fiatalok helyben tartására, hiszen már van műszaki képzésünk, és szeptembertől a tervek szerint lesz élelmiszermérnök-képzés is. 

– „Magyarország számára kivételesen értékes tudományos pályafutása, a takarmány- és élelmiszer-biztonsági kockázatot jelentő mikotoxinok állat- és humán-egészségügyi veszélyeinek feltárását szolgáló kutatásai, az egészségtudatos gondolkodásmódra épülő One Health koncepció bevezetésében vállalt kiemelkedő szerepe elismeréseként” kapta a Széchenyi-díjat. A laudáció egy része idegenül hangzik egy átlagembernek. Segítene? 
– Az ember egészsége nem választható el a környezetétől, állat–növény–ember–környezet-egészség egy, és összefüggő. Napjaink humán-egészségügyi problémái globális, komplex megközelítést igényelnek, amelyben a legkülönbözőbb tudományterületen dolgozó szakembereknek össze kell fogni. Ez a One Health (Egy egészség) koncepció lényege. Én édesapám indíttatására kezdtem el mikotoxinokkal – penészgombatoxinokkal – foglalkozni, amely kérdéskör tipikusan ilyen, holisztikus megközelítést igényel. Innen indult el a One Health gondolkodás, amelyen Kaposváron már egy egész kis kutatócsoport dolgozik. 

– Jelenleg mi a fő kutatási területe? 
– Továbbra is az élelmiszer-biztonsághoz kötődik. Az utóbbi években nagy érdeklődéssel fordultam az emberek szervezetét érő környezetterhelő anyagok felé. Foglalkozunk a mikotoxinok állat- és humán-egészségügyi hatásaival, a One Health keretén belül az antibiotikum-rezisztencia és a vadon élő állatokról az emberre átterjedő betegségek előfordulásával, sajátosságaival. 

– Az elméleti ember odahaza gyakorlatias? 
– Alapjában véve praktikus ember vagyok. Igazi pihenést balatoni kis nyaralónk kínál. A nem tökéletesen megtervezett napok, a spontán kirándulások, biciklizések, az unokáim és a barátok látogatása. Rajongásig szeretem unokáimat. 
 

Tudósi életpálya a főiskolától a tudományos akadémiáig 

Kovács Melinda 1982-től a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola oktatója. 1999-ben egyetemi tanár lett. A Kaposvári Egyetem 2000-es önállóvá válásakor az Élettani és Állathigiéniai Tanszék oktatójaként dolgozott. 2012 óta az MTA és a Kaposvári Egyetem Mikotoxinok az Élelmiszerláncban Kutatócsoport vezetője. 1988-ban védte meg az állatorvos-tudomány kandidátusi, 2005-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Állatorvos-tudományi, illetve Állattudományi Bizottságának lett tagja. 2013-ban választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2019-ben rendes tagjává. Több tudományos egyesület munkájában is részt vesz, így a Magyar Állathigiéniai és Környezetvédelmi Társaság, valamint az International Society for Animal Hygiene, az International Society of Mycotoxiology és a World Rabbit Science Association tagja. 2002-ben Heinrich Baur kutatói alapítványi díjat, 2005-ben Guba Sándor-emlékérmet, 2010-ben Szent-Györgyi Albert-díjat kapott. Férje Stickel Péter; egy fia és egy lánya, valamint öt unokája van. 
 

Fotó: Lang Róbert