Árpád-kori téglaégető a jövő üveggyára alatt

Több tonnányi földet mozgattak meg a régészek az elmúlt hetekben a Şişecam üvegcsomagolóanyag-üzemének építési területén. Fáradozásuk nem volt hiábavaló. Az egyik leglátványosabb lelet a három téglaégető kemence, amelyből kettőt ottjártunkkor meg is nyitottak a régészek. – A feltárt objektumok többsége egy Árpád-kori faluhoz tartozik. Vélhetőn Apáti település egy részét találtuk meg, amelynek a templomát az 1970-es, 1980-as éveben Bárdos Edit vezetésével tárták fel – beszélt az ásatás eredményéről Molnár István, a Rippl-Rónai Múzeum régésze. 

– A középkorban a téglaégetés mindig a nagy építkezés helyszínén, vagy annak közelében zajlott, mert rosszak voltak az utak, nehéz volt a szállítás. Azt próbáljuk meg kitalálni, hogy a téglaégető közelében milyen nagyobb korabeli „beruházás” zajlott. Elképzelhető, hogy a már feltárt templom téglái is itt készültek, de nem messze van innen a szentjakabi apátság, ezért akár annak a gótikus átépítéséhez is kapcsolódhat. A leletanyagon próbálunk majd archeomágneses vizsgálatot végezni, hogy az égető és az ott készült téglák korát megtudjuk – mondta el a régész. 

Molnár Istvántól azt is megtudtuk, hogy a téglaégető falán több rajzot is találtak, amit évszázadokkal ezelőtt karcoltak bele a falba és a nagy hőhatás miatt kiégtek a formák. Csillag, róka, emberi figura és egy tulipánhoz hasonlítható kép is kirajzolódik az égető oldalán. 

A múzeumi feltárástól néhány száz méterre az Ásatárs Kft. munkatársai dolgoztak Gulyás Gyöngyi és Gallina Zsolt vezetésével. A szakemberek vasolvasztó kohókra, külső kemencékre, kutakra, hamvakat tartalmazó urnasírra és egy avarkori sírhelyre bukkantak. Utóbbira nem számítottak, ezért a munkálatok közben az ott talált – vélhetően – középkorú férfi koponyája csak darabokban került elő, de a csontok többi része ép maradt. A feltárt helyszíneket a szakemberek dokumentálják, a nem mozgatható leleteket pedig visszatemetik majd. 
 

Fotók: Lang Róbert