Imád sokarcú lenni az évad színésznője

– Az évad utolsó előadásában lépett vasárnap színpadra. 2018 óta tagja a Csiky társulatának. Milyen tapasztalatokat szerzett eddig a színpadon? 
– Azonnal bedobtak a mélyvízbe, jobbat nem is kívánhattam volna kezdő színésznőként. Jól esett, hogy nemcsak ide vettek, hanem azt is éreztem, hogy számítanak rám. Kicsi és nagy szerepeket egyaránt kaptam. Minden műfajban kipróbálhattam magamat. Valahogy előtérbe kerültek a zenés szerepek. Igazi kihívás volt, de szépen épültek fel egymásra, mintha egy lépcsőn lépkedtem volna felfelé. Kezdve a könnyed Tanulmány a nőkről előadással, majd folytatva a Padlás Sünijével és Alíz­zal egészen a Csárdáskirálynő Stázijáig, ami már valódi kihívás még a zenes műfajokban otthonosan mozgó színésznőknek is. Legutoljára a Meseautóban énekeltem. 

– Jutott bőven prózai alakítás is, sokféle szereppel a palettán. Melyiket élte meg a legemlékezetesebbként? 
– A Siess élni! című mono­drámában a lényem sötétebb oldalát mutathattam meg, amit korábban nem ismerhettek a nézők. A Korai menyegző című darabban is kihívásnak éltem meg a karakteremet. Olyan lányt játszottam, aki a többi szereplőnek csupán a képzeletében él, túlvilági figura. Az egész színdarab megváltoztatta a halálról való gondolkodásmódomat és úgy érzem, mindenkit mélyen megérintett. Nem ismertem a népszokást, amely arról szól, hogy az elhunyt fiatal lányt a szülei feleségül adták a halálhoz. 

– Hogyan értékeli az elmúlt évadot? 
– Kifejezetten jónak. Az Alíz Csudaországban fontos előadás volt, olyan témáról beszélt, ami nagyon időszerű napjainkban. Örültem, hogy olyan gyermekelőadás született, amit értettek a fiatalok. A folyamatos visszajelzésekből legalábbis erre következtettem. A végén derül ki, hogy Alíz miért álmodja azt, ami a színpadon megjelenik, hiszen a végén kimondják a szülők válását. Bár ahogy a Csárdáskirálynőt is, nem idén szerettük volna bemutatni. 

– Nagyon sokféle arcát láthattuk eddigi szerepei során. Mennyire szereti változtatni a külsejét? 
– Parókában játszottam az eddigi szerepeim többségét, ha más nem, legalább egy sapka volt a fejmen. A buborékokban is póthajam volt, csupán a padlásban és a Korai menyegzőben játszottam saját hajjal. Ez izgalmas, nagyon élvezem, hogy mindig másmilyen az arcom is, amit sminkkel igyekszek a szerephez alakítani. 

– Mit szól ahhoz, hogy a nézők az évad legjobbjának választották? 
– Bármilyen kritika is jelent meg korábban, az, hogy megkaptam a díjat, ez a legnagyobb megtiszteltetés. Egyúttal visszajelzés is, hogy érdemes játszani, és felelősség is. Rettenetesen zavarba jöttem, de nagyon jól esett. A Meseautó idei utolsó előadása előtt kaptam meg az elismerést. Ez arra sarkallt, hogy megmutassam az előadásban, hogyan is tudok játszani. Még sosem botlott meg annyiszor a nyelvem, mint akkor, igyekezetemben... 

Odafigyel az ökológiai lábnyomára 

Szabó Nikolett igyekszik úgy élni, hogy a lehető legkisebb ökológiai lábnyomot hagyja. A járvány alatt gyakran hangot is adott kisfilmjeiben a zöld vonulat jelentőségének. A Csiky Gergely Színház a zöldszínház projektet igyekszik követni, és jó úton halad. Van már e-autó töltőállomásunk, napelemek, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, és a molinókból újrahasznosított táskák készülnek – sorolta Nikolett, akit a jövő évadban három bemutatóban láthat majd a kaposvári közönség, és még az is lehet, hogy feltűnik a televízió képernyőjén.