Több írásban is előkerül a trianoni békediktátum traumája a folyóirat legfrissebb számában

Kurucz György az európai nagypolitikát veszi nagyító alá az erdélyi fejedelemség időszakában – rávilágítva II. Rákóczi György külpolitikájára, amelyet Zrínyi Miklós is elismert. Farkas Gábor a szélsőjobb, a szélsőbal és a magyarországi katolikus egyház kapcsolatát elemzi tanulmányában – visszanyúlva az 1930-as esztendőkre. Szakály Sándor Széchenyi-díjas történész közvetlen hangú memoárjában a 70-es évekbeli katonaélményeit is megosztja – az érzékenység, érzékenyítés dilemmájának kettősségével – ahogy arra kérték egy előadásra való megkeresés kapcsán. Kutatásai során ugyan a volt Magyar Királyi Honvédséghez kapcsolódóan nem talált olyan rendelkezést, amely a homoszexuális férfiak katonai szolgálatára vonatkozóan bármit is előírt volna, 1942-ben mégis foglalkoztak a kérdéssel. Teleki Béla az osztopáni Siklóssy-Rumi-Beőthy-kúria históriája nyomába ered fotókkal illusztrált dolgozatában, Rosta István és Rostás László a közelmúltban elhunyt, kaposvári gyökerű Debreczeni László főorvosra emlékezik, aki tevékeny szakmai múltja mellett 56-os pécsi szerepvállalásáért is elismert polgára volt a baranyai vármegyeszékhelynek. 

A Somogy-50 irodalmi pályázat különdíjjal jutalmazott lírai és prózai alkotásait is bemutató folyóiratban több helyütt találunk Trianont középpontba állító írást. Az Örök hűség című, Kaposváron is levetített kosztümös színházfilm alkotóival készült kerekasztal-beszélgetésen túl Kocsis Klára Sipos Lajossal, a Tamási-monográfia szerzőjével készített, A jókor jött író című nagyinterjújában is szó esik Trianon irodalmi vonatkozásairól, csakúgy, mint Aniszi Kálmán Medvigy Endre Népiség, Erdély, Trianon című könyvének ismertetőjében. Komáromi Gabriella az írással is foglalkozó zsidó származású Török Zsófi rokonszenves arcélét rajzolja meg, akinek élete regénybe, filmre kívánkozna – ráadásul számos somogyi szereplő – köztük Biczó Ferenc tanár úr, az olimpiai bajnok Csík Ferenc vagy Adu bácsi, a „sport­ember” alakja is megelevenedik, akinek neve régóta utcáért kiált. 

A folyóirat Kitekintő című rovatában az ausztriai magyarság helyzetéről olvashatunk Deák Ernő tollából, s itt találjuk Druzsin Ferenc recenzióját a háromfai gyökerű Kerék Imre legújabb – immár utolsó – kötetéről, az őszi madárról. E szép méltatást sajnos nem olvashatta a József Attila-díjas költő, műfordító; néhány napja az égben parolázik egykori író-költőtársaival: Takáts Gyulával, Fodor Andrással, Papp Árpáddal, Bertók Lászlóval.