Textilbe hímzett, húsba vágó önvallomások a kiállításon

Régi vásznakba hímzett vallomások, érzések, naplórészletek. Egyfajta önvallomás, amit Richter Sára a természetben fellelhető anyagokkal és szövegrészletekkel hímez a textilbe, magát a női létet, az egyes élethelyzetek örömét és bánatát. 

Több gyűjteményből is érkezett ide munka, és külön erre a kiállításra is készültem. Meghatározó ugyanis számomra a falusi életforma, és ez azt gondolom, hogy ez Somogyból eredeztethető. Nagyszüleim Kiskorpádon éltek, és sokat meséltek az akkori világról. Bár én soha nem jártam ott, de mélyen belém ivódott a mesék világából ismert életforma-mondta el a pilisborosjenői művész. 

Olyan textileket készítettem a kaposvári tárlatra, melyen egy-egy falu térképrészlete jelenik meg, mindenféle természetes anyagokkal kiegészítve. Nyers vásznat használok alapul. Ez egy nagyon ősi anyag, ami a jelentéshez is hozzátesz sok mindent. Azt is szeretem, hogy nem kell boltba mennem, ha festékre van szükségem, mindig kéznél van. Tű, cérna, kávé, tea, növényi festékek, amivel megfestem a vásznakat, és máris elkészülhet a kép. Sára a száznégy évig élő nagymamájának is emléket állít egyik varrott művészkönyvben. Az utolsó öt-hat évben már csak az tartotta életben a hívő katolikus nagymamát, hogy félt átmenni a másik világba. Csupán a teste volt velük, hiszen, ha valamit kérdeztek tőle, akár a leghétköznapibb dolgokat is, minden esetben az Üdvözlégy Mária imájának foszlányaival válaszolt. A régi dolgok iránti vonzalom több installáción is megjelenik, az emlékezés, egyik központi témája a tárlatnak. A kiállítás másik meghatározó munka az az ötven méternyi térbe függesztett textil labirintus, ami egy önvallomás is egyben. 

Az én életem egy olyan úton halad, ahol sokszor nem könnyű összeegyeztetni a családot és a munkát, s ez biztosan nem csak nekem nehéz, viszont hozzátartozik a teljes élethez. Az életem fontos állomásait mesélem el, ezen a labirintus vásznon, amellyel kapcsolatban már nagyon sok visszajelzést kaptam elsősorban nőtársaimtól. A nők evidensen olvassák azt is, amiről azt hittem, hogy senki nem érti. De a nők a szövegek nélkül is pontosan értik. Persze ezek főleg női témák, születés, szülés, a munkához való viszony, gyereknevelés, öregek ápolása. Legtöbb nőtársam találkozik ezekkel az élethelyzetekkel, de nem is gondoltam, hogy ennyire húsba vágó lesz a munkám. A férfiak természetesen kevésbé fogékonyak erre, a humorát viszont sokkal jobban értetik, mint a nők. Többnyire észreveszik az apró technikai poénokat is, amik fölött a nők átsiklanak. Ebből az derül ki számomra, hogy a nők elsősorban a lelki jelentést keresik ebben a kiállításban, a férfiak pedig a formát értékelik-tette hozzá a művész, aki izgatottan várja a kaposvári megnyitó utáni visszajelzéseket is.