Tragikus gyermeksorsok 18-as karikával: Drávába dobták a négy hónapos csecsemőt

A történészek mindig az egész társadalmat elemzik, de viszonylag kevés szó esik a gyermekekről egy adott korszakban. Vancsuráné Ernyes Anna Mária levéltári kezelőt azonban annyira foglalkoztatta a téma, hogy átnézte a somogyi halotti és születési anyakönyvi kivonatokat a múlt évszázad elejéről, és korabeli újságcikkek segítségével kutatta a gyermeksorsokat. Eredményeit a nyilvánosság elé tárta de úgy, hogy 18-as karikával vetített fotókat az előadásán.     

Már megszületnie sem volt könnyű egy csecsemőnek, akkora volt a gyermekhalandóság. Csak 1867 után javultak az egészségügyi viszonyok, amikor két kórházat is alapítottak, a kaposvári közkórház mellett katonai és rendészeti kórház is működött. 1900-ban Kaposváron 652 volt a születések száma, de a 14 év alatti gyerekek közül elhunyt 192, ez 30 százalék fölötti szám. 1946-ra ez a mutató 9,1 százalékra esett vissza, mert  712 születés mellett 65 halálesetet tartottak nyilván. 1933-ban legalizálták az abortuszt, ezzel a gyanús csecsemőhalálok száma a felére csökkent Kanyar József gyűjtése alapján.  

Az egykézés elterjedt a Dél-Dunántúlon, Somogyban a Zselicségben volt gyakori. Ez azt jelentette, hogy ahhoz, hogy a birtok és a vagyon, a föld egy kézben maradjon, egy gyermeknek kellett születnie a családban. Egy ormánsági református lelkipásztor elbeszélése alapján volt olyan eset, hogy a magzatot a bába tanácsára a disznók elé vetették, hogy nyoma ne maradjon. A gyilkosság volt a legdurvább módszer, de történtek magzatelhajtások is. A veleszületett gyengeség vagyis a koraszülöttség is sokszor végzetes lehetett. Volt olyan szokatlan eset is, mint amiről az Új Somogy 1944 februári száma számolt be, hogy egy somogyfajszi családban kétfejű gyermek született. 

Történtek balesetek is, egy 9 éves gyermek vízbe fulladt Balatonkeresztúron, mert a szél lefújta a kalapját, és utánaugrott a tóba, erről szólt az újság 1914-ben. Vízváron egy csecsemőgyilkos anya a Drávába dobta a 4 hónapos csecsemőjét, és nem volt lányanya, mert a férjezett nevén szerepelt az iratokban. Egy somogyvári 2 éves kislányt magára hagyott a nagymamája, és a testvére rárántotta forróvizes fazekat 1927-ben. 

– mondta az előadó. 

Előfordult, hogy a halál után érkezett a fotográfus, mert viktoriánus korban sok post mortem fotó készült, bár az Osztrák-Magyar Monarchiában ez kevésbé volt divat. Ezekre a képekre került ki a 18-as karika az előadáson. A levéltári kezelő bemutatta olyan tébécében elhunyt gyerekek fényképeit, akikről a szüleik úgy akartak emléket állítani, hogy beállították őket, mintha élnének. Ilyenkor a fotózás folyamata olyan hosszú volt, hogy holttesteken megjelentek néha a bomlás jelei. 

Elvitték a csecsemőt, de nem tudni kinek a parancsára

A holokauszt idején sok gyermek vesztette életét. Két zsidó gettó volt Somogyban, a tabi és a kaposvári. Vancsuráné Ernyes Anna Mária ismertetett egy történetet, 1944 július 3-án egy szülő nőt a gettóból vittek a kaposvári kórházba, ahol egy egészséges fiúgyermeknek adott életet, de a szülésbe belehalt. Az eset nagy visszhangot keltett. Kaposvári Vétek György polgármester meg akarta menteni az elárvult gyereket, ezért megengedte, hogy a gyerek a kórházban maradhasson. Hiába volt minden igyekezett, mert másnap a gyermekért jöttek a csendőrök, és a mai napig sem tudják, hogy kinek a parancsára, de a csecsemőt másnap az auschwizti koncentrációs táborba deportálták, és többé nem hallottak róla.